9.3. Milyen alapelvek kell megvalósulni a módszer alkalmazása során?

Dr. Spencer Kagan: Kooperatív tanulás c. könyvében olvashattunk először magáról a módszerről és már ebben a könyvben is kihangsúlyozza, hogy a módszer használata négy alapelven alapszik, melyek közül, ha egy is hiányzik, akkor csak hagyományos csoportmunkáról beszélhetünk.  A kooperativitás alapelvei (Kagan 2001):

1. Párhuzamos interakciók Az együttműködés során egyidejű interakciók zajlanak. Pl: ha tanulók párokban dolgoznak, az osztály fele egyszerre beszélhet. Ilyen módszer a „konstruktív hallgatás” melyben a pár egyik tagja 1 percig beszél, majd cserélnek. Ezután elmondják a többieknek (egész osztály vagy a többi asztaltárs) mindazt röviden, amit a társuktól hallottak. A környezetismeret órákon is jól alkalmazható például a már meglévő ismeretek felidézésére, pl. az egyik tanulónak a feketerigóról a másiknak a galambról kell beszélni. Egy-egy élőhely rendszerező ismétlő óráján minden tanuló más-más állatot is kaphat.
   
   
2. Egyéni felelősség A tanulók értékelése egyéni haladási ütem szerint történik. A csoport munkáját az egyéni teljesítmény alapján kell értékelni. Ebben fontos szerepe van az ön – és társértékelésnek. A diákok megtanulják, hogyan viszonyuljanak egymáshoz. Ez növeli önbizalmukat, erősíti kritikai érzéküket, elősegíti a szocializációt.
   
   
3. Építő egymásrautaltság Az egyének és a csoportok fejlődése szorosan összefügg egymással. A feladatok, eszközök, célok szerepek szükségessé teszik egymás tudásának, munkájának kiegészítését. A csoport tagjai érdekeltek egymás sikerében. A kooperáció nem azt jelenti, hogy a tanulók csoportokba rendeződnek, és a saját szerepük által determinált feladatukkal foglalkoznak. A hangsúly a közös munkán, az együttműködésen van. közös alkotó tevékenységen alapuló ismeretszerzés folyik. A szociális készségek területén képzetlen tanulók nem tudnak együttműködni, meg kell nekik tanítani azokat a technikákat, melyek ehhez szükségesek.
   
   
4. Egyenlő részvétel Akkor lehet egyenlő részvételt biztosítani, ha a munka megosztása differenciálással párosul. Erre valók a különböző szerepek, melyek segítenek a tanárnak is abban, hogy individualizált legyen a feladatadás. A különböző nehézségi fokozatok közül, mindig a legmegfelelőbbet kapja minden tanuló. A tanártól komoly odafigyelést kíván és a tanulók személyiségének és kognitív képességeinek alapos ismeretét feltételezi. Mivel a tanulás tevékenységhez kötődik, a motiváció erős.