6.1. A játék fogalma

A játék a gyermek legfőbb tevékenysége és ez igaz még az iskolába lépő gyerekre is. Az iskolába lépéssel a játék iránti igénye és szüksége nem szűnik meg. Ezt nem szabad figyelmen kívül hagynunk különösen a kisiskoláskor elején. A módszerek kiválasztásánál előtérbe kell helyeznünk a játékos tevékenységeket.

A játék az a tevékenység, melyet magáért a játék öröméért végez a gyerek, érdek nélkül. A kisiskolás gyermekből még hiányzik a tudatos tanulni akarás, de motivált a játékos ismeretszerzésre. A gyerek számára, azon túl, hogy játékos tevékenységek során tanulja meg az élet fenntartásához szükséges cselekvésformákat, a játék örömforrás: a versengés, a győzelem, a meglepetés, a veszélytelen veszély izgalma, a felfedezés, a ráismerés stb. örömét adja.

A játék lehet spontaneitáson alapuló, melyet jó érzékkel didaktikai játékká fejleszthetünk egy kirándulásokon, napközis foglalkozáson, és lehet pedagógiai szándékkal beiktatott játék, melyet környezetismeret órán tervezetten alkalmazunk.

A gyermek a játékát nagyon komolyan veszi. Játéka közben felruházza tárgyait különböző tulajdonságokkal, azonosul szerepével, de pontosan tudja, hogy játszik, nem veszíti el realitásérzékét, a játék befejezésével a tárgyak visszanyerik eredeti rendeltetésüket, és a gyermek sem tartja meg a játéka során magára vett szerepet.

Az iskoláskor elején a gyerekek nagyon szeretik a nagymozgásos játékokat, hisz ebben a korban még nagy a mozgásigényük. 7-8 éves korig, szívesen játszanak fantáziajátékot. A fantáziajátékban a gyerek elképzel egy eseményt és annak szereplőit. Meseszerű fantáziajátékoknál alkotó fantáziáját, a valós események ismétlésénél reproduktív fantáziáját mozgósítja. Kisiskoláskorban szeretik logikai játékokat, rejtvényeket, különböző dolgokat gyűjtenek. Közös játékuk legkedveltebb formája a csapatjáték. Kedvelik az egyszerű szabályjátékokat.