2.1.1. A kisiskolás korú gyermek és a környezeti nevelés

A környezeti nevelés hatékonysága érdekében figyelembe kell vennünk, e tekintetben mi jellemzi a gyereket a kisiskolás kor elején. 

• Az iskoláskor elején kezd a gyermekek mese- és valóságtudata szétválni, ekkor kezd erőteljesen érdeklődni a környezete elemei és történései iránt. Kezdetét veszi egy intenzív „miért korszak”, mindenre kíváncsiak, minden érdekli őket. „Miért kék az ég és miért zöld a fű, miért nem esik le a felhő, hol van a szél, ha nem fúj?” és ehhez hasonló fontos kérdések érdeklik őket. A környezetük iránti természetes érdeklődésüket, kíváncsiságukat minél további fenntartása nemes pedagógiai feladatunk.
• Az iskolába lépő gyermek még többnyire a konkrét fogalmakat képes feldolgozni.  
• A gyermekek tanulása ebben a korban főleg szociális tanulás, ahol abból tanul, amit tőlünk elles, és nem abból, amit házi feladatként tanulni kapott. A pedagógus személyes mintája meghatározó.

A konstruktív pedagógia nézetei szerint (Nahalka 1997) a gyermekeknek a környezetükről már vannak ismereteik, mielőtt mi tanítanánk nekünk arról valamit, ezért az új információkat a meglévőkhöz próbálják kapcsolni és így megkonstruálni az új fogalmat, mely néha nehéz feladatnak bizonyul számukra. A hatékony tanítást segítheti, ha egy-egy témakör feldolgozása előtt felmérjük, milyen elképzeléseik vannak a gyerekeknek az adott témáról.