Skip navigation

6.2. Játéktípusok, melyeket gyakran használunk környezetismeret órán:

  • Funkció játék: egy adott funkciót ismételnek (pl. mozgás-érzékelési (saját testélmény), megfigyelő, memória játékok, csoportosításokat igénylő játékok). Nevezhetjük gyakorló játéknak is, amikor mozgást-érzékelést (lassulást, gyorsulást, forgást), érzékelési-észlelési (látás, hallás, tapintás, szaglás, ízlelés), különböző anyagokkal végzett manipulációs játékokat játszanak a gyerekek.
  • Konstrukciós játék: olyan funkció játék, amelynek az eredménye tárgyi produktum. Alkotásokat hoz létre játékához, vagy éppen az alkotás öröme miatt tevékenykedik.
  • Gyógyító játék: konfliktusok kiélését lehetővé tevő, bizonyos fóbiák csökkentését segítő játékok.   
  • Szerepjáték: felismerhető társas helyzeteket utánozza, miközben átéli az egyes helyzetek feszültségét (pl. foglalkozások, állat utánzások, élettelen jelenségek utánzása). A szerepjáték a társas élet gyakorló terepe. Játék közben kipróbálhatja, beleélheti magát a gyerek különféle szerepekbe, azonosulhat viselkedésmintákkal (természetbarát – természetrongáló, egészségvédő stb.). A gyerekek általában azok szerepébe szeretnek belebújni, akik érzelmileg fontosak számukra (családtag, meseszereplő, filmszereplő). 
  • Szabály játék: társas helyzetekben szabályok, törvények betartásával játszható, de ezeken a szabályokon a gyerekek játék közben változtathatnak. Az önfegyelem, az akaraterő fejlesztése, a társas kapcsolatok megerősítése a fő pedagógiai funkciója. A szabályjátékok legnépszerűbbike a társasjáték, ahol a kezdeti fokozódó feszültség a megnyugvásban oldódik a játék végén. A szabályjátékok közé tartoznak a népi játékok vagy mozgásos szabályjátékok. A környezetismeret tanítása során adott összefüggések megértését, gyakorlását teszik lehetővé (táplálékláncok működése, közlekedési szabályok gyakorlása stb.).  
  • Szimulációs játék: a környezeti problémák megoldását sok esetben éppen a döntéshozás módjának hibája nehezíti, a környezeti döntéseknél nem „fehérről és feketéről” kell az estek nagy többségében dönteni, hanem az érvek és ellenérvek megismerése után a legoptimálisabb megoldást kell választani. Ezt csak megfelelő döntéskészséggel rendelkező emberek képesek megtenni. A döntéskészség fejlesztésére használhatunk szimulációs játékokat környezetvédelmi témákban. (Pl.: a falu lakosságának arról kell dönteni, épüljön-e a környéken gyár vagy szeméttelep, vagy autópálya)