12.1. A szemléltetés

A szemléltetésről tudjuk, hogy olyan módszere az oktatásnak, mely a felhasznált „kellékek”, közismerten taneszközök használatát jelenti. Kisiskolás korban a valóság tárgyainak, jelenségeinek megfigyeltetése az, ami lehetővé teszi az érzéki észlelést és ezzel elősegíti a tanulók pontos képzetalakítását. Hozzájárul az összefüggések megértéséhez, az általánosításhoz, és a használható, alkalmazás képes tudás megalapozásához. A szemléltetés többnyire nem elkülönülten, hanem valamely más módszerhez kapcsolódva jelenik meg az oktatásban. A szemléltetés szinonimájaként gyakran használt árnyalatnyi különbségeket mutató kifejezések közé tartozik a bemutatás; demonstráció és az illusztráció.

Amikor a tanár valóságos tárgyakat, jelenségeket prezentál a tanulóknak, akkor azt bemutatásnak nevezzük. Ha a kísérletet a tanár végzi el a tanulók előtt, akkor demonstrációról beszélünk. Ez az eljárás kiemelt szerepet kap a természettudományos tantárgyak, így a környezet- és természetismeret oktatásában is. 3-4. évfolyamon az anyagok vizsgálatához kapcsolódó, különböző kölcsönhatások értelmezése; vagy az állandóság és változás megfigyelése, illetve egyes folyamatok bemutatása elengedhetetlen része az értelmezésnek és a megértésnek. Ugyanezen céllal jelenik meg a tanítási folyamatban az illusztráció, azaz képekkel, rajzokkal, fényképekkel, ábrákkal, illetve videofelvétel segítségével történő szemléltetés.

A szemléltetés történhet a tárgyak, jelenségek, folyamatok közvetlen megjelenítésével vagy megfigyelésével. Pl.: tanulmányi séták során a gyümölcsöskert növényei vagy az erdei iskola helyszínéül választott ökoszisztéma tanulmányozása, tanórákon bemutatott növények esetleg állatok stb. Ha mindezekre valamilyen okból nincs lehetőségünk, akkor a közvetett megfigyelés eljárásának keretében a már említett oktatási eszközök valamelyikének használatára kerülhet sor.