11.1.2. Tankönyvek, munkafüzetek, feladatlapok
A munkáltatás módszerét szívesen alkalmazzák a pályakezdő pedagógusok, mivel a tanulásszervezés szempontjából egy könnyen alkalmazható forma, amihez sok segédanyag található. A természetismeret munkafüzetek szerkesztői elsősorban erre a munkaformára építve dolgozták ki a munkáltató tankönyvek sorát, ezért a munkatankönyvekben található feladatok felépítése segíti a pedagógusokat, hiszen minden szempontból megfelelnek a didaktikai alapelveknek. A tanulókat folyamatos aktív munkavégzésre ösztönzi. A rövid tanári magyarázatok szükségszerűek, de mégsem engedi a tanulók figyelmét elkalandozni.
A tankönyvek és munkafüzetek használatára mindenképpen meg kell tanítani a tanulókat, a környezetismeret tantárgy órakeretén belül is, hisz a későbbi természettudományos tárgyak szakos tanárai építenek erre a készségre. Nem szabad azonban elfeledkeznünk arról, hogy a munkafüzetek gyakori és egysíkú használata a minőségi differenciálást, és az individualizált feladatrendszer alkalmazását nem helyettesítheti. A túlzott használat negatív hatással lehet a tanulók szóbeli kommunikációs képességeire, ha kevés, rövid (tőmondatos) válaszokat várunk el tőlük folyamatosan.
Munkafüzeti feladatsor használata
A tervezés során azonban mindenképpen át kell gondolni a következő kérdéseket, ha a munkafüzeti feladatsor felhasználása mellett döntünk:
- Melyik feladat milyen oktatási és nevelési cél elérését szolgálja?
- Milyen előzetes tapasztalat, ismeret szükséges a tanulók részéről a feladatsor megoldásához?
- A feladatsor mennyire adekvát az adott tanulócsoport képességeivel?
- A feladatsor megoldásához meg tudjuk-e teremteni azt a tanulási környezetet, amelyet ajánl a tanmenet, kézikönyv, óravázlat?
- Szükséges-e minden feladat a tananyag feldolgozáshoz, a tanítási tanulási folyamatba ágyazáshoz?
- Melyik feladat nehezebb, melyik könnyebb?
- Vannak-e olyan feladatok, melyek megoldása csoportos vagy páros munkával is megoldhatóak?
- A tanári magyarázatokhoz szükséges-e külön szemléltetés?
- Melyik feladatot milyen módon, mélységben és formában kell előkészíteni?
- Vannak-e olyan feladatok, melyek összevonhatóak?
- Melyik feladatot milyen módon ellenőrizzük, értékeljük?
- Van-e a feladathoz, interaktív feladat, ábra, vagy egyéb szemléltető eszköz, ami a tanári magyarázat kiegészítés szolgálja?
Az önálló tanulói megfigyelések, kísérletek
Az önálló tanulói megfigyelések - különösen igaz a környezet- és természetismeret tanításban - nem azonosak a tanórai irányított megfigyeléssel. Lehetőség szerint minél több önálló megfigyelést kell biztosítani, a tanulók számára. Pl. növények csíráztatása, egy-egy háziállat szokásainak, életmódjának megfigyelése, az időjárás jellemzőinek megfigyelése. Ezek a klasszikus feladatok, de a környezettudatos magatartás kialakításához is használhatjuk. Pl. Mennyi hulladékot termel a család egy nap? Milyen vízfelhasználási szokások vannak a családban?
Mindezek csak akkor lesznek hatékonyak, ha tanulókat erre előre felkészítjük. Fontos, hogy az ilyen otthoni megfigyelések elvégzése ne legyen kötelező, azaz ne büntessük meg a gyerekeket azért, mert kiszáradt a bab, összetört a csapadékgyűjtő edény, apa levitte a szemetet mielőtt megnézhette volna, a mennyiségét a gyerek, a testvér megette a „tananyagot” stb.
Mindenképpen pozitív hatású módszerrel (jutalmazás, dicséret) és nagyon alapos előkészítéssel kell az ilyen jellegű megfigyelésekre ösztönözni, és nem kényszeríteni a gyerekeket. Fontos, hogy a szülők is kapjanak tájékoztatást az ilyen jellegű feladatokról, mivel kisiskolás gyerekekről van szó, akik még szülői támogatásra szorulnak ezekben a helyzetekben. Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy a feladatnak nem szabad irreális követelményeket támasztani a tanulók elé. Pl. talajhőmérséklet mérése minden reggel. Legtöbb esetben az ilyen feladatok kudarcra vannak ítélve és a gyerekekben hosszútávra is letörhetik az önálló megfigyelések adta felfedezés örömét.
A tanulói kísérletekről egy másik fejezetben bővebben lesz szó, ezért csak megemlítjük, mint a munkáltatás egyik eszközét. A kísérleteknek nem feltétlenül laboratóriumokban, szaktantermekben kell lefolyniuk. Egyszerű kísérletek az osztályteremben is hatékonyan működnek. Lényege, hogy a tanulók maguk kísérleteznek, gyakorolnak és megfigyeléseiket rögzítik. Lehet egyéni és csoportos feladat is. Pl. A víz a levegő tulajdonságainak felfedeztetése.