Skip navigation

11.1.2. Tankönyvek, munkafüzetek, feladatlapok

A munkáltatás módszerét szívesen alkalmazzák a pályakezdő pedagógusok, mivel a tanulásszervezés szempontjából egy könnyen alkalmazható forma, amihez sok segédanyag található. A természetismeret munkafüzetek szerkesztői elsősorban erre a munkaformára építve dolgozták ki a munkáltató tankönyvek sorát, ezért a munkatankönyvekben található feladatok felépítése segíti a pedagógusokat, hiszen minden szempontból megfelelnek a didaktikai alapelveknek. A tanulókat folyamatos aktív munkavégzésre ösztönzi. A rövid tanári magyarázatok szükségszerűek, de mégsem engedi a tanulók figyelmét elkalandozni.

A tankönyvek és munkafüzetek használatára mindenképpen meg kell tanítani a tanulókat, a környezetismeret tantárgy órakeretén belül is, hisz a későbbi természettudományos tárgyak szakos tanárai építenek erre a készségre. Nem szabad azonban elfeledkeznünk arról, hogy a munkafüzetek gyakori és egysíkú használata a minőségi differenciálást, és az individualizált feladatrendszer alkalmazását nem helyettesítheti. A túlzott használat negatív hatással lehet a tanulók szóbeli kommunikációs képességeire, ha kevés, rövid (tőmondatos) válaszokat várunk el tőlük folyamatosan.

Munkafüzeti feladatsor használata

A tervezés során azonban mindenképpen át kell gondolni a következő kérdéseket, ha a munkafüzeti feladatsor felhasználása mellett döntünk:

  • Melyik feladat milyen oktatási és nevelési cél elérését szolgálja?
  • Milyen előzetes tapasztalat, ismeret szükséges a tanulók részéről a feladatsor megoldásához?
  • A feladatsor mennyire adekvát az adott tanulócsoport képességeivel?
  • A feladatsor megoldásához meg tudjuk-e teremteni azt a tanulási környezetet, amelyet ajánl a tanmenet, kézikönyv, óravázlat?
  • Szükséges-e minden feladat a tananyag feldolgozáshoz, a tanítási tanulási folyamatba ágyazáshoz?
  • Melyik feladat nehezebb, melyik könnyebb?
  • Vannak-e olyan feladatok, melyek megoldása csoportos vagy páros munkával is megoldhatóak?
  • A tanári magyarázatokhoz szükséges-e külön szemléltetés?
  • Melyik feladatot milyen módon, mélységben és formában kell előkészíteni?
  • Vannak-e olyan feladatok, melyek összevonhatóak?
  • Melyik feladatot milyen módon ellenőrizzük, értékeljük?
  • Van-e a feladathoz, interaktív feladat, ábra, vagy egyéb szemléltető eszköz, ami a tanári magyarázat kiegészítés szolgálja?

Az önálló tanulói megfigyelések, kísérletek

Az önálló tanulói megfigyelések - különösen igaz a környezet- és természetismeret tanításban - nem azonosak a tanórai irányított megfigyeléssel. Lehetőség szerint minél több önálló megfigyelést kell biztosítani, a tanulók számára. Pl. növények csíráztatása, egy-egy háziállat szokásainak, életmódjának megfigyelése, az időjárás jellemzőinek megfigyelése. Ezek a klasszikus feladatok, de a környezettudatos magatartás kialakításához is használhatjuk. Pl. Mennyi hulladékot termel a család egy nap? Milyen vízfelhasználási szokások vannak a családban?

Mindezek csak akkor lesznek hatékonyak, ha tanulókat erre előre felkészítjük. Fontos, hogy az ilyen otthoni megfigyelések elvégzése ne legyen kötelező, azaz ne büntessük meg a gyerekeket azért, mert kiszáradt a bab, összetört a csapadékgyűjtő edény, apa levitte a szemetet mielőtt megnézhette volna, a mennyiségét a gyerek, a testvér megette a „tananyagot” stb.

Mindenképpen pozitív hatású módszerrel (jutalmazás, dicséret) és nagyon alapos előkészítéssel kell az ilyen jellegű megfigyelésekre ösztönözni, és nem kényszeríteni a gyerekeket. Fontos, hogy a szülők is kapjanak tájékoztatást az ilyen jellegű feladatokról, mivel kisiskolás gyerekekről van szó, akik még szülői támogatásra szorulnak ezekben a helyzetekben. Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy a feladatnak nem szabad irreális követelményeket támasztani a tanulók elé. Pl. talajhőmérséklet mérése minden reggel. Legtöbb esetben az ilyen feladatok kudarcra vannak ítélve és a gyerekekben hosszútávra is letörhetik az önálló megfigyelések adta felfedezés örömét.

A tanulói kísérletekről egy másik fejezetben bővebben lesz szó, ezért csak megemlítjük, mint a munkáltatás egyik eszközét. A kísérleteknek nem feltétlenül laboratóriumokban, szaktantermekben kell lefolyniuk. Egyszerű kísérletek az osztályteremben is hatékonyan működnek. Lényege, hogy a tanulók maguk kísérleteznek, gyakorolnak és megfigyeléseiket rögzítik. Lehet egyéni és csoportos feladat is. Pl. A víz a levegő tulajdonságainak felfedeztetése.