15.7. Problémakártyák
Szituációs kártyák a kezdő pedagógusok tipikus problémáinak reflexiója céljából
[Szerző: Takács Nikolett]
EGYÉNI MUNKÁHOZ
A szituációs kártyák használata éppúgy fejlesztő hatással lehet az óvodapedagógusra is, mint a gyermekekre, természetesen az azt követő megfelelő mélységű reflexió, vagy vita segítségével. Minden szituáció esetén érdemes végiggondolni a következőket: Milyen egyéb megoldási lehetőségek születhettek volna még? A megoldás során sérült-e valamelyik fél? Ha igen, ez elkerülhető lett volna? Sorakoztassa fel a pozitív és negatív vonzatait az egyes megoldási lehetőségeknek, s csak úgy döntsünk!
Megjegyzés: Érdemes a kártyákat kinyomtatott formában használni, hogy véletlenszerűen lehessen egy-egy szituációt feldolgozni, de direkten egy adott problémacsoporthoz kapcsolódóan is kereshetünk.
a) Válasszon ki egy szituációs kártyát véletlenszerűen, vagy direkt módon attól függően, hogy konkrét döntéshozatalhoz, vagy gyakorláshoz veszi elő a gyakorlatot!
b) Olvassa el figyelmesen a problémahelyzetet!
c) Gondolja végig a következőket: Találkozott már hasonló esettel? Hogyan oldódott meg? Mi lehetett a helyzet előzménye? Ön szerint mely megoldási lehetőségek jöhetnek szóba az adott helyzetnél?
d) A problémahelyzetet vázolja fel: előzmény -> következmény -> megoldás címszavak segítségével táblázatos, vagy akár folyamatábrás megoldásban. (Egy esetnek több lehetséges előzménye is lehetett, amelyeknek más- más megoldási alternatívái szükségesek)
e) Kategorizálja a szituációkat! (A feladatnak ez a része önmagában is végezhető) Használja az alábbi kategóriákat: fegyelmezés, szervezés; foglalkozás tervezése, időzítése; túlterheltség; beilleszkedés a kollegák közé; adekvát módszerválasztás; motiválás; ertékelés; gyermekkel való kapcsolat
f) Készítsen Ön is szituációs kártyákat saját gyakorlata alapján valós, vagy képzelt pedagógiai problémahelyzetek alapján!
|
Típus: Pedagógiai hivatásspecifikus kompetenciák fejlesztését célzó gyakorlat Eszközszükséglet: kinyomtatott vagy elektronikus úton megjelenített szituációs kártyák, jegyzetlapok, íróeszköz, különböző színek az egyes kategóriák megjelöléséhez (ez elktronikus formában is kivitelezhető Társas jellemző: egyéni, páros (elsősorban oktatóval) vagy csoportmunkához alkalmazható Időbeliség: tananyag előtt és a tanórán |
OKTATÓKNAK:
Ajánlott megvalósítási formák
1) Egyéni munka, majd mikrocsoportos megbeszélés, közös elemzés
2) Mikrocsoportos megbeszélés
Lépései:
a) Az oktató kiosztja a sziutációs kártyákat. Elektronikus formában csupán a szituáció számát közli a hallgatóval, aki ez alapján találja meg a problémahelyzetet. Fontos, hogy egy szituációt 2-3 fő kapjon
b) A szituáció elolvasása után minden hallgató egyénileg kezd el dolgozni annak megoldásán, brainstorming módszerrel, előre megszabott időkereten belül.
c) Az idő lejárta után az azonos szituációt kapott hallgatók csoportot alakítanak, és összevetik megoldásaikat.
d) A gyakorlat végén minden kiválasztott szituációra meg kell egyezniük a csoportoknak egyetlen elfogadható megoldásban, amelyet társaik előtt elő is adnak
e) Közös értékelés az egyes szituációk megoldásait illetően.
A módszer hatása a szakmai énkép alakításában: A szituációs kártyák módszere mindamellett, hogy begyakorolt stratégiákat nyújthat az egyes problémahelyzetekre, és konfliktuskezelési szociális képességeinket fejleszti, önreflexiós képességeinket is erősíti, hiszen saját coping-stratégiáink feltérképezésével tökéletesíthetjük is azokat.
Szituációs kártyák letöltése IDE KATTINTVA!