Skip navigation

8.2. A fegyelem

Bevezető gondolatok:

 „Szellemesen írja Stor, hogy sok olyan szót, amelyet gyermekkorban illetlenség lett volna kimondani, ma pirulás nélkül mondanak ki és írnak le a diákok. Helyettük viszont más kifejezések váltak illetlenné.

Így ma társaságban nem említenének olyan „csúnya” szavakat, mint a fegyelmezés, fegyelmezetlenség vagy fegyelem. Egyetérthetünk fejtegetésével, mely szerint természetes az, hogy fogékony, nyíltan gondolkodó gyerekeket akarunk nevelni, akik elégedetten és derűsen nőnek fel. De miért akarjuk mindenáron azt hinni, hogy ehhez nincs szükség fegyelemre?

Az emberiség fejlődése során számos „tilos” és „kell” szabályt alkotott, többek között a játékra, a tanulásra, a munkára vonatkozóan. Az eszközök használatával – szerszám, taneszköz – vagy azok eredményeképpen létrejött tárgyakkal kapcsolatban külön is alkottak szabályokat, melyeket ismernünk kell. A fegyelem megmutatkozik másokkal, közösségekkel és önmagunkkal kapcsolatos magatartásunkban is.

Az ember minden cselekedete, magatartása társadalmilag szabályozott. Ezeknek a szabályoknak a betartása, illetve megsértése alapján, erkölcsi alapon nevezünk fegyelmezettnek vagy fegyelmezetlennek valakit.”

Fehér-Wargha, 2003

Mit jelent az ön számára a fegyelem, s mit a fegyelmezetlenség? 15. fejezet DISKURZUS A FEGYELEMRŐL c. feladatának elvégzése alatt fedezze fel saját véleményét!

A fegyelem, illetve a fegyelmezetlenség kifejezések használata, mint a fejezet elején olvasható idézet is utal rá, kissé kiment a pedagógiai és pszichológiai divatból. Anno együtt használtuk a rend (és a csend) szavakkal, a tekintélyuralmi pedagógia alapja volt, talán éppen ezért érezzük ma kissé ódivatúnak. De hétköznapi tapasztalatainkból tudjuk, hogy az óvodák (és iskolák) a mindennapok milyen jele Nem használjuk őket, körülírjuk, próbáljuk helyettesíteni (pl. szabálykövető viselkedéssel), de tudjuk, vagy csak érezzük, hogy többről van itt szó. Az önszabályozás egy szegmenséről, ami azonban máshonnan nézve több kompetenciával és személyiségjellemzővel kapcsolatban áll.

„A fegyelmezettség nem csupán szófogadás, engedelmesség, a követelmények és a tiltások érvényesítése, mint ahogy ezt gyakran leszűkítetten értelmezzük. A fegyelem akkor mutatkozik meg, ha érte erőfeszítést kell tenni, ha a pillanatnyilag kellemes dolog helyett valami mást kell csinálni.” (Fehér-Wargha, 2009, 1.o.)

A fegyelmet értelmezhetjük közösségi vagy egyéni szinten is, utóbbit kétféle módon, másokkal szemben, és önmagunkkal szemben). Ha az óvodai csoportra gondolunk, akkor közösségi szinten az írott és íratlan szabályok, normák nem pillanatnyi kényszer hatására való betartását értjük, egyéni szinten pedig sokféle szociális készség megvalósulása is ide kapcsolódik, például a kivárás képessége, a csoporthoz való alkalmazkodás, az önszabályozás alapjainak megjelenése is.