7.5. Fejezetzáró

Értelmi nevelés és a tanulás kapcsolata

Nagy József (1996) tanítása szerint az értelmi nevelés alapjául szolgáló kognitív motívumrendszer a személyiség fejlődésének belső forrása, a kognitív képességrendszer az információfeldolgozás szervezője és megvalósítója. Az információfeldolgozás egyrészt bármely viselkedés, tevékenység, aktivitás eszköze, másrészt a tanulás, a személyiségfejlődés alapja, feltétele is. A tanulás fogalmát átfogó értelemben használja, így minden kognitív motívum egyben tanulási motívum is. Vannak azonban nem kognitív motívumok is a tanulásban, amelyek szintén jelentősek, például a játékszeretet, sikervágy.

Képesség

A képesség fogalom egyike azoknak az iskolában használt pedagógiai fogalmaknak, amire legnagyobb hatással van a hétköznapi tapasztalat. A kognitív tudományok fejlődése azonban lehetővé teszi, hogy „a tapasztalati képességfogalom tartalma kiegészülhet a képességre mint pszichikus rendszerre, annak szerveződésére, működésére, változására vonatkozó tudással. Ebből következően a képesség egyszerűbb képességekből, készségekből, rutinokból és ismeretekből szerveződő átfogó funkcionális pszichikus rendszer, amelynek működése tevékenységben, belső/külső produktumban nyilvánul meg.” (Nagy, 2003. 1. o.)

Képességfejlesztés

A képességek fejlesztésére a világ minden táján próbálják a leghatékonyabb programokat kitalálni, sokféle próbálkozás történik, melyek általánosíthatósága, kultúra-független használata azonban rendszerint nehézségekbe ütközik. Két alapvető irányzatukat aszerint különböztethetjük meg, hogy miképpen viszonyulnak az ismeretekhez, a tananyaghoz. Ily módon léteznek közvetlen és közvetett, tartalomfüggő és tartalomfüggetlen gondolkodásfejlesztési módszerek (Győri; 1999; Hamers, és Overtoom, 2000; Klauer, 1997 – idézi Hercz, 2007).

B. MÉHES VERA (1982): Az óvónő és az óvodai játék. Budapest, Tankönyvkiadó

JUHAROSNÉ MOLNÁR PIROSKA (1989): Pedagógiai bábjáték. Az élet sója. Kecskemét, Erdei Ferenc Művelődési Központ.

Körmöci Katalin; A gyermek szükségleteire épített tanulás az óvodában; Fabula Humán Szolgáltató Bt.; 2001

KÁDÁR ANNAMÁRIA-BODONI ÁGNES (2010): Az óvodás-és kisiskoláskor játékai elméleti és módszertani megközelítésben. Kolozsvár, Ábel Kiadó.

ZILAHY JÓZSEFNÉ (1996): Óvodai nevelés játékkal, mesével. Budapest, Eötvös József Könyvkiadó.

Calderhead, J. (1984). Teachers’ classroom decision-making. London: Holt, Rinehart & Winston.

Calderhead, J. (1996). Teachers: Beliefs and knowledge. In: D. C. Berliner & R. C. Calfee (Eds.), Handbook of Educational Psychology. New York: Simon and Schuster Macmillan.

Csíkszentmihályi Mihály: Flow.

Hercz Mária (2007):

Körmöczi Katalin (é.n.) A pedagógus tervező munkája) http://www.kormocikatalin.hu/?menu=75

Körmöci Katalin (2001): A gyermek szükségleteire épített tanulás az óvodában; Fabula Humán Szolgáltató Bt.

Nagy József (1996):

ONOAP (2012): Az óvodai nevelés országos alapprogramja http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=99600137.KOR 

OECD (2006): Starting strong II. Early childhood education and care. OECD Publishing. doi: 10.1787/9789264035461-en