7.4. Foglalkozástervezés gyermekre hangolva

Az óvodai foglalkozás tervezésének általános folyamatát mutatjuk be ebben a részben a gyakorlatra koncentrálva. Feltételezzük, hogy az olvasó ismeri az általános didaktikai alapokat, így azokra nem térünk ki.

A foglalkozásokra való felkészülés menete

Az ábrán bemutattuk a folyamat fő részeit, most áttekintjük a gyakorlat szempontjából, konkrét példákkal, illetve tanácsokkal kiegészítve. Tervezésünk folyamán tehát három nagyobb szakaszt tervezünk:

(1) A bemeneti szakaszt, amikor információkat gyűjtünk, ráhangolódunk a feladatra, a csoportra, a gyerekekre, s e három tényezőt igyekszünk összehangolni: olyan tartalmat és megoldást tervezünk, ami feltételezésünk szerint a gyerekek számára élvezetes és hasznos, amit mi örömmel és hitelesen tudunk megvalósítani, s amihez megvannak a megfelelő feltételek.  Az általunk javasolt lépések a megszokottól egy kicsit eltérnek: nem a tartalomra fókuszálunk először (milyen foglalkozás, mit tanítunk, mire nevelünk), hanem a gyermekekre. Azt a kérdést gondoljuk végig – természetesen a pedagógiai programban javasolt tartalom tükrében (pl. a víz szerepe az életünkben) – hogy az adott gyermekeket, csoportot mi érdekli, mi az, amit már tudnak, milyen tapasztalataik lehetnek, milyen fejlettségi szinten vannak, mi a kedvenc tanulási formájuk, tevékenységük, stb.

Érdemes a csoport egyes kulcsszereplőire, a képességskála két végén levőkre, a sajátos nevelési igényűekre külön gondolnunk, akik közbevetéseire, reakcióira számítanunk kell, illetve, hogy ők megértik-e, élvezik-e, nem unalmas-e számukra (örök kérdező, mindent tudó, nehezen leköthető, helyettünk rendezkedő, stb.).

A pedagógiai célokat mindig a lehető legkonkrétabban fogalmazzuk meg! Nincs értelme önmagában olyan átfogó, általános kategóriáknak mint pl. „szociális képességek fejlesztése’! Olyan kis részekre, részcélokra, részképességek tervezésére bontsuk, amiről már eldönthető, hogy megvalósítottuk, vagy nem. Példánknál maradva: „Szociális képességek fejlesztése: egymásra figyelés, beszédszerepek váltása. Segítségnyújtás és kivárás képességének fejlesztése: páros munka során.”

Nem szokványos, de pályakezdők számára különösen hasznos a célok mellé az elégedettségi kritériumok megfogalmazása (röviden, tömören). Ennek mikéntjére a 13. fejezetben visszatérünk.

(2) A foglalkozás (tanítás) folyamatának tervezése munkánk második szakasza. Itt van legnagyobb szükség a pedagógus szaktudására, és szakmai képességeire. Az óvodapedagógusok foglalkozás – és tanulástervező tevékenysége nagyfokú kreativitást, a gondolkodási képességek (rendszerezés, döntés, folyamattervezés, induktív gondolkodás, stb.) magas szintjét igényli. Tartsuk fejben a 7.2. részfejezetben bemutatott tanulásfelfogásokat, s válasszunk közülük, amikor tervezünk! Az interneten – főleg idegen nyelven – mindegyikről sok érdekeset olvashatunk, ötleteket szerezhetünk.

Emlékeztetőül ide írjuk őket:

Tervezőmunkánk során egy igen érzékeny, komplex, élő, dinamikus rendszer – folyamatosan változó, a környezetére érzékenyen reflektáló -  számára kell optimális kereteket és tartalmat meghatározni.

A folyamat tervezése a tartalmak tervezésével kezdődik, a hozzájuk választott munkaformák, módszerek és eszközök megválasztásával folytatódik. Ez esetben a tervezés lépései a valóságban általában összefonódnak. Egy adott tartalmat (pl. a víz haszna) számos egymástól különböző módon lehet felfedeztetni, megtanítani.

Amikor azon gondolkodunk, hogy miként tegyük vonzóvá, érdekessé a foglalkozást, eszünkbe jut egy mesehős, egy báb, egy játék vagy egy elképzelt helyzet, s nem csak a ráhangolás, a motiváció módja, eszköze válik világossá, hanem létrejön a foglalkozás vagy a tematikus nap, hét kerettörténete, vezérfonala, amelyre fel tudjuk fűzni a részfeladatokat, a megvalósítandó elemeket. Az egyes elemek sokféle módon, módszerrel valósíthatóak meg, az, hogy éppen mit mivel érdemes, számos tényezőtől függ. Sokféle ötlet jut majd eszünkbe, döntésünk során, ha nem is pontosan megfogalmazva és tudatosan, de számos kritériumot kell figyelembe vennünk (ld. részletesen 13. fejezet).

Tudatában kell lennünk annak is, hogy mit tudunk, mihez tudunk segítséget kérni, ha szeretnénk kipróbálni, megcsinálni, de nincs tapasztalatunk, illetve mit szeretünk csinálni. Hallgatók, illetve pályakezdő pedagógusok visszatekintve a sikertelen foglalkozások okaként azt találták, hogy vagy a téma, vagy a megvalósítás módja idegen volt tőlük, vagy jelenleg nem érezzük alkalmasnak magunkat rá. Mégis de ezt ’kellett’ csinálniuk, ez volt a kapott programban, ezt a feladatot kapták a vezető óvónőtől. Ezekben az esetekben is a kisebb rosszat kellene választani, vállalni a véleményünket, érzéseinket, megmondani őszintén, hogy az adott téma vagy módszer nem áll közel hozzánk. Érdemes azonban a megoldási alternatívát is felvázolni az elutasított helyett.

(3) A kimenet: foglalkozás zárása, értékelése

A pedagógiai szituációk, foglalkozások, folyamatok, programok tervezésekor a záró értékelés gyakran marad el, vagy sikerül formálisra. Az értékelés fontos része a hétköznapoknak több szempontból is.

A gyerekekkel való munkát minden esetben le kell zárni, összegezni, értékelni. Ha lehet, a gyerekekkel értékeltessünk először az életkoruknak és fejlettségüknek megfelelő szinten, majd magunk mondjuk el véleményünket, közöljük érzelmeinket. Mondjuk el azt is, ami nem tetszett, de a személyek kiemelését kerüljük! Az értékelést mindig pozitívummal kezdjük és zárjuk. A gyermekek ösztönösen utánoznak minket, átveszik szokásainkat, értékrendünket.

Saját munkánkat akkor tudjuk egyre magasabb szinten végezni, ha értékeljük önmagunkat. Az egyes foglalkozások után az óravázlaton előre kialakított jelrendszerrel jelöljük a sikeres és a kevésbé sikeres, illetve a rosszul sikerült részeket, s még aznap gondoljuk végig az okokat!

Amennyiben az óraterv készítése során megfogalmaztunk néhány sikerkritériumot, értékeljük őket! Ha foglalkozásunkat mások is megnézik, hasonlítsuk össze saját értékelésünket az övékkel, beszéljük meg véleményüket! Az ilyen megbeszélések sokat segíthetnek a kezdőknek önértékelésük fejlesztésében.