5. A kisgyermekek megismerése és fejlődéskövetése
Célok
A fejezet célja az óvodás gyermek legfőbb jellemzőinek áttekintése, annak végiggondolása, hogy miként ismerhetjük meg legjobban személyiségét, milyen alapokra építve teremthetjük meg számára a legmegfelelőbb feltételeket, választhatjuk meg a legoptimálisabb fejlesztő környezetet. Kiemeljük, hogy ha nem dilettáns módon szeretnénk a gyermekekkel foglalkozni, akkor nem az életkor szerinti jellemzők alapján elképzelt, hanem a tudományos alapossággal megismert csoport konkrét jellemző alapján meghatározott módon, az egyénekre figyelve alakítjuk nevelőmunkánkat. Az olvasó megismeri majd a gyermekek megismerésére és fejlődésének követésére szolgáló módszereket és technikákat.
Az óvodás gyermek egy sokdimenziós rendszerben
Az óvodás gyermek kifejezést használva ki kell emelnünk, hogy e gyűjtőfogalom alatt számtalan konkrét, különféle életkorú, nemű, fejlettségű, szocioökonómiai státusszal rendelkező, különféle vallású vagy ateista családból származó gyermekre kell gondolnunk, akik egyedi személyiséggel, tulajdonságokkal rendelkeznek. Az óvodás gyermekek a csoportunkban lehetnek különféle nemzetiségűek, etnikai hovatartozásúak, nem magyar anyanyelvűek. Lehetnek egészségesek, vagy valamilyen krónikus betegséggel élők, nevelési igényeik lehetnek sajátosak, az átlagos fejlettségű gyermekekhez képest lehetnek alulteljesítők, vagy kiemelkedően tehetségesek. Származhatnak boldog, szerető családból, teljes, patchwork, mozaik, vagy egyszülős családból, élhetnek gazdaságilag stabil, vagy instabil környezetben. Hosszan sorolhatnánk még a különbségeket, de így is láthatjuk, hogy egy-egy kisgyermek személyiségének, fejlettségi szintjének, érték- és normarendszerének, viselkedésének hátterében milyen bonyolult hatásrendszer áll, hányféle genetikailag vagy társadalmilag meghatározott, veleszületett és szerzett, környezeti hatásra alakuló jellemző kombinációjaként jelenik meg az a kis ember, aki belép az óvodába.
Az óvodapedagógusnak munkája során figyelemmel kell lenni mindezekre. Minél nagyobb mértékben ismerjük az egyes gyermekeket, akiket nevelünk, annál több esélyünk van arra, hogy személyiségét tiszteletben tartva engedjük természetes igényeinek megfelelően élni és fejlődni, biztosítva számára azokat az optimális pedagógiai feltételeket a lehető legjobb eredmény eléréséhez.
Mai szemléletünk szerint nem erőltetjük a gyermekek fejlődését, hanem segítjük abban, hogy fejlődjön! Nem tanítgatjuk, gyakoroltatjuk mechanikus módon, hanem olyan környezetet teremtünk számára, ahol ő akar valamit megtanulni, ő akar valamire képes lenni, ő akarja felfedezni a világot, kielégíteni genetikailag kódolt, veleszületett kíváncsiságát.