4.3. Az óvodai beszokást/ kapcsolatépítést segítő alkalmak
4.3.1. Családlátogatás
A család és az óvoda együttműködéséhez egyik legfontosabb feladat a kölcsönös megismerkedés, amelynek jó terepe a kisgyermek óvodába lépése előtti családlátogatás.
Az óvodapedagógus a kisgyermekeket otthoni közegükben figyelheti meg annak érdekében, hogy felkészülten tudja átsegíteni őket az első óvodai napok nehézségein.
Fontos, hogy a családlátogatásra érkező óvodapedagógus felkészüljön, hogy a célzott beszélgetés alkalmával minél több információhoz juthasson.
Mit érdemes megfigyelni, megbeszélni a szülőkkel a látogatás alkalmával:
- otthoni napirend, életritmus
- család/gyermek szokásai, szükségletei, pszichés állapota
- a kisgyermek játékai, eszközei, játéktevékenysége
- kapcsolat a szülőkkel, testvérekkel
- munkamegosztás a családban ( a kisgyermek feladatai)
- önkiszolgálás foka
- családon belüli kommunikáció formái
- rövid tájékoztatás az óvodai szokásokról
- beszoktatás menetének megismertetése
A tapasztalatokról, megfigyelésekről, a beszélgetésen elhangzottakról érdemes feljegyzéseket készíteni, hiszen ezekből lehet következtetni arra, lesznek-e adaptációs nehézségek az óvodába érkezéskor, ha szükséges minden előkészületet megtenni annak érdekében, hogy a befogadás és a gyermekeknél jelentkező szükséglet kielégítés a lehető legoptimálisabb legyen.
4.3.2. Beszoktatás
Ranschburg Jenő: Első nap az óvodában (Gyerekségek)
https://www.youtube.com/watch?v=01ljHUsqgQU
 |
Nézzük meg a következő videó-részletet, különös tekintettel a beszoktatásra, a kicsikkel való foglalkozásra! A felvétel 4:00 – 5:00 percét, és 12:50 23:40 percéig tartó részt ajánljuk most! A megtekintés után írja le véleményét a hallottakról! Mi tetszett Önnek? |
Az óvodába kerülő kisgyermek számára egyik legnagyobb traumát jelentheti ( különösen, ha nem járt korábban valamilyen közösségbe) a szülőtől való elválás.
Az előzetes ismeretek, tapasztalatok birtokában megfelelő tapintattal tud közeledni az óvodapedagógus a rábízott kisgyermekhez.
Megoszlanak a vélemények arról, hogy melyik a helyesebb eljárás: a szülős, vagy a szülő nélküli beszoktatás.
Mindkét eljárás mellett szólnak érvek és ellenérvek. Napjainkban az óvodák maguk döntik el, hogy melyik gyakorlatot választják.
Abban mindenesetre konszenzus van, hogy a beilleszkedés megkönnyítését a fokozatos beszoktatás szolgálja és azoknak a személyes tárgyaknak a bevitele a csoportszobába, amelyek biztonságot/megnyugvást jelenthetnek az új közegben. ( kedvenc játéka, alváshoz cumi stb.)
A fokozatos beszoktatás azt jelenti, hogy a kisgyermek nem azonnal vesz részt a csoport minden tevékenységében, hanem a benntartózkodási idejének fokozatos növelésével jut el odáig, hogy az egész napját az intézményben tölti.
Az anyával történő beszoktatás esetén az óvodapedagógusnak úgy kell megterveznie, szerveznie a csoport életét, hogy a szülő jelenléte ne zavarja a többi kisgyermek életritmusát, tevékenységét, a csoport napirendjét. Célszerű a beszoktatás ütemezését kialakítani, hogy egyszerre csak egy kisgyermek fogadására kerüljön sor.
Fontos az anya figyelmét felhívni arra, hogy az óvodai csoportban történő benntartózkodásának idején csak a saját gyermekével foglalkozzon, a többiek ellátása az intézmény dolgozóinak a feladata.
Tekintettel arra, hogy az első napokban a szülő segíti gyermeke szükséglet kielégítését ( étkezés, mosdóhasználat, csoportszobai tevékenység) az óvodapedagógusnak lehetősége van megfigyelni az anya-gyermek együttműködést, a nevelési, gondozási módszereket, hiszen ezek a hasznos információk, tapasztalatok alapját képezik az egyes teendők adaptív átvételének, amelyre gyakorta a beszoktatás 3-4-dik napján kerül sor.
Ez a kezdeti időszak alkalmas arra is, hogy a szülő is megfigyelheti az óvodapedagógiai munka módszereit, eljárásait, tevékenységterületeit, amelyek megismerése csökkentheti problémáinak körét, ugyanakkor hasznos lehet az eredményes együttnevelés szempontjából is.
A beszoktatás későbbi időszakában ( második hét) is lehetőséget kell biztosítania az óvodának arra, hogy az anya még rövid ideig együtt lehessen gyermekével az elválás előtt, majd a napok múlásával fokozatosan növelni érdemes és szükséges azt az időt, amelyben már csak az óvodapedagógus van jelen a csoportban.
Abban az esetben is, -ha az anya nem vesz részt, vagy nem gyakorlat az óvodában a szülővel történő beszoktatás- célszerű a csoportban dolgozó óvodapedagógusoknak olyan beszoktatási ütemtervet megtervezni, amely a fokozatos beszoktatás zavartalanságát biztosítják.
Ez esetben is bevált gyakorlat az, hogy az új környezetben az első napon általában kevés időt tölt el ( egy-két órát) a kisgyermek, ismerkedik a közvetlen személyi és tárgyi környezetével (felnőttek, gyermekek, csoportszoba berendezése, játékai).
Az óvodapedagógus a megfigyelései alapján javaslatot tehet a szülőnek a benntartózkodási időintervallum növelésére úgy, hogy abban jelenjen meg a játék mellett gondozási teendők ellátása és az étkezés is. Rendszerint néhány nap után történik próbálkozás az óvodában történő alvásra.
Ha a csoport életrendje, tevékenysége nem zavarja a kisgyermeket, jól érzi magát az adott közösségben pár nap után elegendő, ha a szülő a délutáni alvást követően érkezik gyermekéért. A délelőtti időszak hosszabbításához hasonlóan óvodapedagógus-szülő közös megegyezése alapján lehetőség van a délutáni hazavitel időpontjának kitolására.
A beszoktatás az óvodapedagógus részéről sok türelmet, empátiát igényel, a családok irányába. Nem várható el egyetlen kisgyermektől sem, hogy az igényeit, a szükségleteit az óvodai szokásoknak megfelelő módon elégítse ki már a kezdeti időszakban, illetve, hogy a szülőtől való elszakadás zökkenőmentes legyen minden alkalomkor. Az is fontos, a szülők érezzék az együttérzést, a segítő szándékot, hiszen a tudatosan megtervezett és megfelelő tapintattal kezelt információ megosztás megnyugtatja az éppen nem jelenlévő szülőt, nagyobb bizalommal fordul az óvodapedagógus felé, bátrabban beszél esetleges problémáiról, tanácsot kér. A szülői bizalom megszerzése, megtartása, az együttműködési készség kialakítása jó alapot teremthet a kisgyermek eredményes óvodai neveléséhez.
Az óvodába kerülő kisgyermek számára egyik legnagyobb traumát jelentheti ( különösen, ha nem járt korábban valamilyen közösségbe) a szülőtől való elválás.
Az előzetes ismeretek, tapasztalatok birtokában megfelelő tapintattal tud közeledni az óvodapedagógus a rábízott kisgyermekhez.
Megoszlanak a vélemények arról, hogy melyik a helyesebb eljárás: a szülős, vagy a szülő nélküli beszoktatás.
Mindkét eljárás mellett szólnak érvek és ellenérvek. Napjainkban az óvodák maguk döntik el, hogy melyik gyakorlatot választják.
Abban mindenesetre konszenzus van, hogy a beilleszkedés megkönnyítését a fokozatos beszoktatás szolgálja és azoknak a személyes tárgyaknak a bevitele a csoportszobába, amelyek biztonságot/megnyugvást jelentenek az új közegben. ( kedvenc játéka, alváshoz cumi stb.)
A fokozatos beszoktatás azt jelenti, hogy a kisgyermek nem azonnal vesz részt a csoport minden tevékenységében, hanem a benntartózkodási idejének fokozatos növelésével jut el odáig, hogy az egész napját az intézményben tölti.
Az óvodai szokások, szabályok eredményességét befolyásolja:
- a szülő együttműködési készsége az óvodapedagógussal
- a kisgyermek előzetes felkészítésének minősége a család részéről
- az alkalmazott szülői nevelési stílus
- kisgyermek -szülő-óvodapedagógus között kialakult bizalom, elfogadás mélysége.
Napi kapcsolat a szülőkkel
Különösen a beszoktatás időszakában fontos, hogy az óvodapedagógusok megbeszéljék egymással a kisgyermekkel kapcsolatos élményeiket, tapasztalataikat, eredményeiket, kudarcaikat, reflektáljanak egymás megállapításaira, észrevételeire.
A tudatosan megtervezett és megfelelő tapintattal kezelt információ megosztás megnyugtatja az éppen nem jelenlévő szülőt, nagyobb bizalommal fordul az óvodapedagógus felé, bátrabban beszél esetleges problémáiról, tanácsot kér.
A kialakulóban lévő bizalom fokozatosan kezd elmélyülni, stabilizálódni, amely elengedhetetlen feltétele a család és az óvoda együttnevelő tevékenységének.