2.4. Pedagógus kompetenciák
Az elmúlt évtizedekben társadalmi-gazdasági hatásokra újra a kutatások fókuszába került az oktatás hatékonyságának vizsgálata. Az egyik legismertebb kutatás e területen a McKinsey-jelentés (2007) volt, mely megállapította:
„Az élenjáró rendszerek vizsgálata három kimagasló fontosságú tényezőt azonosított:
1) annak biztosítása, hogy a megfelel emberek váljanak tanárrá,
2) hatékony oktatókká képezni őket, és
3) garancia arra, hogy a rendszer a lehet legjobb oktatást biztosítja minden gyermek számára.”
Továbbá, hogy:
- „Az oktatási rendszer csak olyan jó, mint a tanárok, akik alkotják”
- „Az eredményes tanulás elképzelhetetlen jó tanítás nélkül”
- „A kiváló teljesítményhez minden gyermek sikere szükséges”
A fenti sorok természetesen az iskolákat vizsgálják, de egyrészt a világ nagy részén az óvoda nem különül el az iskolától, másrészt a tanár (teacher) szó is sokkal általánosabban értendő.
A 80-as évek közepén került a nemzetközi pedagógiai kutatás fókuszába a kezdő pedagógusok kompetenciáinak kutatása, megfogalmazása (Collins, 1993), párhuzamosan a kompetenciákra épülő oktatási paradigma térhódításával. Miért kerültek a képességek helyett a kompetenciák az oktatásfejlesztés középpontjába? Mert egyértelművé vált, hogy a folyamatosan változó világban, ahol az ismeretek mennyisége folyamatosan növekszik, s a régiek gyorsan avulnak, kellett találni olyan viszonylag állandó, meghatározható és átfogó képződményt, ami alkalmas lehet az oktatási – képzési célok meghatározásához és megvalósításához is. A kompetencia fogalma erre alkalmasnak tűnt, de tudományos alkalmazása értelmezési problémák lavináját indította (ld. példák a Kislexikon-ban). Legegyszerűbben alkalmazható tudásnak értelmezhetjük, egy olyan rendszernek, amely alkalmassá tesz bennünket valamely tevékenység megvalósítására.
A pedagógiai kompetenciák a pedagógiai munkára, a nevelésre, a tanításra alkalmassá tévő ismeretek, képességek és készségek, valamint az ezeket kísérő érzelmek, motívumok dinamikus rendszere.
Más megfogalmazásban azoknak a pszichikai képződményeknek, tudásnak, attitűdöknek és képességeknek az összessége, amelyek alkalmassá teszik a pedagógusokat arra, hogy tevékenységüket eredményesen elláthassák (Kotschy, 2011).
A pedagógusképzés kimeneti követelményeinek leírása nyolc kompetenciaterületen foglalja össze a hatályos rendelet (8/2013. (I. 30.) EMMI rendelet)
- 1.1. a tanuló személyiségének fejlesztése, az egyéni bánásmód érvényesítése
- 1.2. a tanulói csoportok, közösségek alakulásának segítése, fejlesztése
- 1.3. a szakmódszertani és a szaktárgyi tudás
- 1.4. a pedagógiai folyamat tervezése
- 1.5. a tanulás támogatása, szervezése és irányítása
- 1.6. a pedagógiai folyamatok és a tanulók értékelése
- 1.7. a kommunikáció, a szakmai együttműködés és a pályaidentitás
- 1.8. az autonómia és a felelősségvállalás
A pedagógusok minőségi rendszeréhez megfogalmazott kompetenciák és konkrét követelmények ismertetése a Kitekintő c. részben Dudásné Szécsény Erika, Wölfling Zsuzsa (2012) munkájában tanulmányozható.