Skip navigation

5.1. A gyermek fejlődése és fejlesztése

Örök vita, hogy a gyermekek fejlődésére mi hat jobban, milyen arányban hatnak az egyes veleszületett és környezeti tényezők. Az sem eldöntött tény, hogy a gyermekek fejlődése folyamatos vagy szakaszos. Különféle tudományos iskolák bizonyították – cáfolták az eredményeket. Az igazság valószínűleg nem kizáró, hanem egymás mellé rendelő, nem vagy-vagy, hanem is-is. Az alábbiakban tekintsük át „mogyoróhéjban” , mik azok a tudományos tények a gyermek fejlődésével kapcsolatban, amelyeket figyelembe kell vennünk munkánkban!

1)      A genetikai adottságok és a társas-társadalmi környezet egyaránt befolyásolja a gyermek fejlődését.

2)      A biológiai érés és a szociális tanulás szoros kölcsönhatásban működnek, együttes hatásuk a fejlődés. A belső feltételek és a külső környezet tehát együtt hatnak.

- Az érés a gyermekbe épített program alapján irányítja a változások sorrendjét és időrendjét.

- Amíg a gyermek nem érett valamely tevékenységre, addig értelmetlen dolog annak erőltetése, akkor is, ha ezt ma divatos kifejezéssel fejlesztésnek nevezzük. Egyértelműen károsak az ilyen direkt tanítást nyújtó kezdeményezések.

- Ugyanakkor a motiváló, tevékenységre inspiráló környezet, pedagógiai szituációk megteremtése gyorsíthatja az érési folyamatot is, beindíthatja a gyermek akár megkésett fejlődését is.

Érettebb idegrendszerrel a rövidebb idejű gyakorlás ugyanolyan eredménnyel jár (Ld. Atkinson pszichológia könyvei). Látványos példa erre a mozgás- vagy a beszédtanulás.

3) A gyermek fejlődése során vannak úgynevezett kritikus szakaszok, amelyek során egy-egy meghatározott pszichikus funkció, képesség legintenzívebben fejlődik, s ha ebben az időszakban nem megfelelőek a külső körülmények a kialakulásához, később már nem, vagy igen kis eredménnyel és nagy időbefektetéssel fejleszthetőek

- Az un. kritikus kognitív kompetenciák nagy részének fejlődése az óvodáskor végén, a kisiskolás kor elején zárul. Ezek játékokba épített fejlesztése, beépítése a mindennapi rutinokba (akár pl. mosdózás, munka jellegű tevékenység) rendkívül fontos. A későbbiekben szólunk majd róluk részletesen is. Érdemes megjegyeznünk azonban Nagy József professzor nevét, akihez ezek feltárása és fejlesztési programja kötődik, s a DIFER mérőeszköz nevét, amellyel mérhetőek.

- A mozgás a teljes kisgyermekkorban a fejlődés alapja, különlegesen fontos a gyermekek friss levegőn, szabadban történő spontán mozgása. A felnőttek számára legrosszabb időben is fontos a gyermek számára a szabadban töltött idő.

4) Az eredményes fejlesztés nem lehet dilettáns próbálkozás, mert ily módon többet árt, mint használ.

- Nem szükséges mindenáron beleavatkozni a gyermek fejlődésébe, egy adott időszakon belül türelmesen kell várnunk (s ezt a szülőkkel is tudatosítani).

- Az eredményes fejlesztés alapja az egyén ismerete – ami az egyik gyermeknek szükséges, az a másiknak túl nehéz, vagy unalmasan könnyű. Ezt a logikus, de sokszor figyelmen kívül hagyott tényt először Vigotszkij (1967) a legközelebbi fejlődési zóna elméletében fejtette ki.

Fejleszteni arról a szintről kell, ahol a gyermek tart. A legközelebbi fejlődési zóna az a szint, amely a gyermek számára már kihívást jelent, de próbálkozással kis segítséggel elérhető számára. Az a feladat fejleszt tehát, ami már kicsit nehéz, de még elvégezhető.

Az e szintnél nehezebb feladat kudarcélménnyel, későbbi elutasítással járhat, a sokkal könnyebb pedig unalmas, rossz esetben visszafejlesztő. (Erre példa a műsoros szereplésekre való felkészítés, vagy más gyakorlás túlzott mértéke, amikor a gyermek már tudja az adott verset vagy tevékenységet, elkezdi megunni, majd a már tökéletesen végzett feladatba egyre több hiba kerül monotóniája miatt. Jobb esetben a kisgyermekek meg is fogalmazzák, vagy más módon, pl. sírással jelzik, hogy nem akarják az adott dolgot csinálni.

3) A gyermek különféle területeken más-más tempóban fejlődik, azonos életkorú gyermekek különböző fejlettségi szinten állhatnak egyes területeken. Az egyik szebben beszél, a másik ügyesebben mozog, a harmadik mindent azonnal megjegyez. Az egyes képességek fejlődésének sorrendje és adott időpontban megfigyelt, illetve mért szintje nem befolyásolja a végeredményt, tehát hogy 16 éves korára hová jut el.

Ne ítéljünk korán! Fontos tudnunk, hogy az óvodai tehetségígéretek, nem feltétlenül lesznek kiemelkedő tehetségek felnőttkorban, s az adott pillanatban éppen fejletlennek, figyelmetlennek, néha elvarázsoltnak látszó gyermek lehet, hogy egy későbbi Nobel-díjas, vagy sikeres feltaláló, vállalkozás alapítója lesz. Árt a gyermeknek a ’gyermekzseni’-státusz, de a fejlesztő szakembertől szakemberig hordás is!

A gyermek megvédése a szülői túlkapásoktól fontos feladatunk!

- Az átlaghoz képest korán vagy későn teljesítés nagyon relatív. Ugyanígy az, hogy bizonyos társadalmi-szociális környezetben ki tűnik tehetségesnek, ki számít lemaradottnak!