7.2. A játék és a tanulás

Az olvasó nagy tudással rendelkezik az óvodai játékról, az óvodás játékáról. A játék és a tanulás fogalma azonban jelenleg valószínűleg saját gondolkodásában elég messze áll egymástól! Töltsön el csak egy órák tipegőkkel vagy óvodásokkal úgy, hogy közben megpróbál arra (is) figyelni, hogy tanul-e a kicsi, és mit tanul – akkor megváltozik a véleménye. Minimum kétféle dolgot fog tapasztalni: (1) A gyermek folyamatosan tanul, felfedezi a világot, állandóan vallatja a titkairól; (2) A gyermek folyamatosan játszik és varázsol, mindenből mindent, s az éppen unatkozni látszó felnőttet is bevonja a játékba. Csak le kell ülni hozzá a földre!

Mi is a megfigyelésünk eredménye? A gyermek számára a játék tanulás és a tanulás játék! Játszva tanul és tanulva játszik. Önmagától, örömmel, fáradhatatlanul fedezi fel a világot. A felnőtt feladata valójában nem az irányítása, hanem olyan feltételek, olyan környezet biztosítása számára, ahol ezt megteheti. Tiszteletben kell tartani a gyermek egyéniségét! Megkínálni minél több érdekes felfedezni-, és elsajátítanivalóval, de nem kényszeríteni. Amíg a gyermek nem érett egy tevékenységre, nem szabad erőltetni, de lehet a fejlődést motiválni, gyorsítani szeretettel és szakmai tudással.

Az, hogy kinek mennyit sikerül elsajátítania, felfedeznie, mekkora kihívásokat vállal és tesz meg, attól függ, hogy van-e kiért! Létezik-e a kicsi környezetében egy olyan szeretet-személy, aki pozitívan reagál rá, akinek meg lehet mutatni, hogy már képes valamire.

Hangsúlyoznunk kell, hogy a gyermek önmagától is játszik és tanul, játékeszközök nélkül is játszik, érik, fejlődik, de nem ugyanabban az ütemben és mértékben.

Az óvodai tanulás a gyermekek számára ugyanolyan spontán, örömszerző tevékenység, mint a játék. A valóságban olyan mértékben fonódik össze a kettő, hogy csak mesterségesen lehet – tudományos célból, illetve különféle tudományterületek nézőpontja miatt – különválasztani.

Nagyon izgalmas kérdés lenne a játék pedagógiai jellemzőinek, és a 21. századi modern tanulásfelfogásnak részletes összevetése, de erre sajnos most nincs módunk.  Néhány, a hagyományos játéktipológia szempontrendszerében nem szereplő felosztási alapra azonban fel szeretnénk hívni a jelen és jövő pedagógusainak figyelmét:

1)      A gyermekek tevékenységtípusa (mely pszichés funkciójukat működtetik legjellemzőbben az egyes játéktípusok során.

E szerint a játék lehetséges, hogy:

- manipuláció

- alkotás

- képzelet

- gondolkodás

- mozgás

- illetve ezek bármely kombinációja a virtuális valóságban.

2)      Forrása szerint

- valós idejű vagy

- virtuális

3)      Pedagógiai célja szerint:

- didaktikai (oktatási/ tanítási / fejlesztési) célú játék

• pedagógus irányítással alkalmazható
  • eszköz-alapú
  • eszközigény nélküli (gondolati / verbális)
• gyermekek vagy gyermekcsoportok számára önállóan használható

- nem fejlesztési célú

Már e két szempont átgondolása során is megállapíthatjuk a következőket:

- A játék és a klasszikusan értelmezett tanulás nem zárja ki egymást, hisz a különféle játéktípusokban elkülöníthető tevékenységek különféle típusú tanulási tevékenységeknek feleltethetőek meg, illetve ezek kombinációjaként jelennek meg

- Hangsúlyozni szeretnénk, hogy a gyermek alaptevékenysége, a játék közben különféle típusú tevékenységeket végez, különféle pszichikus funkciókat működtet, folyamatosan tanul, fejleszti önmagát.

• Az egyes tevékenységek közben a legjellemzőbb tevékenységen, pl. a manipuláción túl számtalan képességét fejleszti (pl. észlelés, figyelem, gondolkodás, térlátás, távolság érzékelése, memória, de akár kreativitását, szociális készségeit, stb.-t).

- A mai gyermekek esetében nem tekinthetünk el a virtuális játékoktól, amelyek esetében nagyon fontos a gyermekeknek megfelelő tartalmak kiválasztása.

- Fontos, hogy a virtuális tér a gyermek számára csak egy legyen a sok lehetséges játék- és tanulási forrás közül.

- Minden játék során tanul a gyermek, de vannak célzottan tanító, u.n. didaktikai játékok, melyek létrehozásakor alkotóiknak a gyermekek fejlesztése volt a célja. Ilyen játékokat a pedagógusok gyakran önállóan is kitalálnak, vagy a gyerekekkel együtt fejlesztenek ki.

• A didaktikai játékok fejleszthetnek egy kiemelt képességterületet (pl. ügyesség, osztályozás, relációk), megtaníthatnak egy-egy tartalmat (pl. színek, állatok nevei), de lehetnek komplexek is (pl. állatok és kicsinyeik memóriakártyák).