8.4. A fegyelmezetlenség megelőzésének módszerei

A csoport fegyelmezetlensége nehezen kezelhető kérdés. A gyerekek kiabálnak, hangosak, rosszak, rohangálni kezdenek, ’elszabadul a pokol’ – ugye mindenki emlékszik ilyen pillanatokra? Mi történt? Miért történt? Hogyan érjük el, hogy a gyerekek fegyelmezettek legyenek ismét? Nehéz kérdések ezek, sokszor még több évtizedes pedagógiai gyakorlat után sem könnyű a válasz.

Vannak azonban nagyon jó megoldások, néhányat megnézhet valódi óvodai környezetben. Kattintson a nyílra a video megtekintéséhez!

		Nézze meg az ajánlott videó-részleteket, és írjon konkrét tippeket a fegyelemre nevelésre! a)      5:00 – 8:30 percig b)      26:20 – 29:00 percig c)       32:30 – 34. percig d)      36:00 – 38:00 percig

Tanácsok kezdő pedagógusoknak a fegyelmezetlenség megelőzésére

1) Unaloműzés. Alapigazság, hogy az unatkozó gyermek ’rosszalkodik’, szórakoztatja magát.

- mindig tervezzük meg a napot,

- s legyünk egyben nagyon rugalmasak is! Ha változik az idő, a gyerekek állapota, változtassunk bátran a terveinken!

- legyen a fejünkben mindig néhány új játékötlet

- figyeljük a szabad játék során unatkozó gyermeket, segítsük felfedezni, hogy mit szeretne játszani

2) Szabálytanulás lépésről lépésre játékosan. A gyermekek egy része még nem ismeri a normákat, így nem is tudja betartani. Biztosítsunk számukra gyakorlási lehetőséget játékosan! Érdemes egy időszakra 2-3 csoportszabályt megalkotni, ezeket rajzos formában jól látható helyre tenni (pl. ajtóra), és sokféle pedagógiai szituációban gyakoroltassuk őket, majd utaljunk rájuk vissza, rögzítsük a tanultakat! Fontos, hogy ne szóljunk a gyerekre mindenért, csak a legfontosabbakért, akkor is, ha lehet vele fogalmaztassuk meg.

3) Értelmes rend, értelmes szabályok alkalmazása. Ne fegyelmezzünk folytonosan, ne állítsunk fel túlságosan sok szabályt, adjunk teret a gyermeki akaratnak, ötleteknek. Kevés, átlátható rendszer, egységes követelmények.

- ne tiltólista legyen érvényben

- pozitív megfogalmazású szabályok gyermeknyelven (A mi csoportunkban a gyerekek…)

- következetes alkalmazás

4) Közös szabályok meghatározása. Közösen, egy időszakra csak 2-3 szabály, megjelenítve a csoportszoba ajtaján, vagy más feltűnő helyen képes, egyszerűsített formában.

5) Megelőzés. Előzze meg a bajt! Tervezzen meg, gondoljon át minden olyan pedagógiai szituációt, amely új az Ön, vagy a gyermekcsoport számára!

6) Előrelátó tervezés idegen szituációban

- bontsuk apró lépésekre a folyamatot (rajzoljuk le)

- gondoljuk át az egyes lépések lehetséges problémaforrásait (írjuk vagy rajzoljuk alá)

- kapcsoljunk hozzájuk azokat a gyerekeket, akik hasonló helyzetekben problémásak szoktak lenni

- gondoljuk át a lehetséges megoldásokat (mit tanítsunk meg előtte játékosan, hogyan oldjuk meg a felügyeletüket, párral, dadussal, szülővel; milyen eszközökre lehet szükségünk – pl. kullancs-kiszedő csipesz nagyítóval, ragtapasz, szülők telefonszáma)

7)Felkészítés. Új helyzetekben előre beszéljük meg a viselkedési szabályokat, problémák esetén a teendőket. A számunkra egyértelmű dolgok a gyermekeknek nem azok. Az első  piaci séta vagy bábszínház látogatás előtt érdemes alaposan előkészíteni a gyermekeket. Hogyan, és hogyan ne?

- Játékokon keresztül ismertessük meg a gyerekeket a helyzetekkel (vándorútra megyünk az udvaron; bábszínházat játsszunk viselkedési szabályokkal – egyszerre csak egyet; szerepjátékokat játszunk pl. a segítségkérés baj esetén)

- Mesén, filmen keresztül jöjjenek rá a szabályok fontosságára, ésszerűségére (pl. közlekedési szabályok)

- Szóban nagyon keveset magyarázzunk! Ne meséljük hosszan, hogy mit szabad, és mit nem szabad majd csinálni! Számos ok miatt nem érünk el vele megfelelő hatást (fogalomhasználatunk nem értelmezhető a gyerekeknek, nem tudják elképzelni, amit mondunk, figyelmük terjedelme kicsi, ha meg is értenek dolgokat, az adott helyzetben nem fogják használni)

8) Felügyelet biztosítása. Folyamatosan figyeljük a csoportot! Sohase hagyjuk egyedül! Mindig elegendő számú felnőtt legyen a gyerekekkel!

9) Tér lehatárolása. Ha új helyszínre mennek (pl. tornaterem, park, játszótér), odaérkezéskor álljanak meg, s beszéljék meg hogy pontosan mettől meddig mehetnek el, mekkora területen játszhatnak. A tér mérete általában egyenesen arányos a rohangálási vággyal, ösztönösen meg szeretnék hódítani, megismerni, tehát érdemes vigyázni.

10) Rituálék alkalmazása. Vannak olyan helyzetek, amiket a gyermekek eleve nem szeretnek, ezekben az esetekben előre látható a fegyelmezetlenség, zaj, vagy csak a nyűglődés. Alkalmazzunk az egyes tevékenységekhez rendszeresen ismétlődő „kis szertartásokat”. A gyermekek ezek első jelére (pl. gyertya gyújtás; dal) már átkapcsolnak, mert felidézik a hozzá kapcsolódó (mégis) kellemes élményt, illetve tapasztalják, hogy az óvodapedagógus igyekszik kellemessé tenni azt a tevékenységet (Zilahiné, 2012)

Fegyelmezési stratégiák (ha már megtörtént a baj)

1. szóbeli figyelmeztetés, elmarasztalás: probléma megállítása az adott pillanatban
2. kompromisszum (tárgyalás az elfogadható közös stratégiáról, pl. nem alszik, csendben könyvet nézeget)
3. elterelés (másra irányítjuk a pl. agressziót alkalmazó gyermek figyelmét)
4. elkülönítés / felügyelet (néha akár másik csoportba helyezés)
5. korrekció /büntetés tevékenységgel (helyreállító tevékenységgel kell a gyermekkel az eredeti állapotot visszaállíttatni; pl. az összefröcskölt mosdó feltörlése ronggyal)
6. megdöbbentés / meglepő reakció (pl. az üvöltő gyerek vigasztalása, sajnálata, a pozitívumok kiemelése a büntetés helyett)
7. negligálás (pl. nem veszem figyelembe, hogy foglalkozás során mit ismételget)

Ezeket nem lehet teljes mértékben elkerülni, hisz bármikor történhet valami meglepő a gyermekek számára, esetleg követhetünk el szervezési hibát. Ilyen pillanatok mindenkinek az életében előfordulhatnak, a legfontosabb azonban, hogy ebben az esetben sohase essünk pánikba. Minél nagyobb indok van az ijedtségre, annál fontosabb, hogy megőrizzük a higgadtságunkat, a nyugalmunkat!