Skip navigation

9.2. A kommunikáció csapdáitól a hatékony kommunikációig

A kommunikáció csapdái

Carl Rogers szerint az interperszonális kommunikáció legfőbb korlátja pontosan a velünk született hajlam, hogy ítélkezzünk - vagyis jóváhagyjuk illetve helytelenítsük a másik személy kijelentéseit. Olyan helyzetekben, ahol erős érzések és érzelmek érintettek, a kommunikáció annál gátoltabb, minél inkább ezen érzések hatása alatt ítélkezünk. Thomas Gordon szerint a kommunikáció korlátai és megrontói az alábbiak:

  Ítélkezés (kritizálás, címkézés, diagnosztizálás, értékelő dicséret)

  Megoldások közlése (utasítás, fenyegetőzés, moralizálás, zárt kérdések, tanácsadás)

  A másik aggodalmának megkerülése (elterelés, logikai érvelés, megnyugtatás)
A reagálások megszokott, rossz módozatai megváltoztathatók, a kommunikáció hatékony formái megtanulhatók.

A hatékony, konstruktív kommunikáció három alappillére (Carl Rogers szerint):

(1) Nyíltság - azt jelenti, hogy őszinték és nyitottak vagyunk saját érzelmeink, szükségleteink és elgondolásainkat illetően. A nyílt, hiteles személy valódi énjét mutatja, és érzéseit kifejezésre juttatja, amikor az helyénvaló. A hitelesség lényeges minden kapcsolat számára, mernem kell önmagam lenni, hogy viszonyulni tudjak hozzád.

Minden kommunikáció egyik alappillére a nyíltság és őszinteség. A nyíltság azonban lehet romboló hatású is. Az "ami a szívemen az a számon" hozzáállás nem számol a másik félben kiváltott hatásokkal. Védekezést, szorongást vált ki, ha ítélkező másokra nézve, ha az őszinteség "brutális". A zárt kommunikáció (megtévesztés) és teljes nyíltság között helyezkedik el az arany középút, az a fajta nyíltság, önkifejezés, ami a kapcsolatok fejlődését és hatékonyságát segíti elő, őszinte cseréje a gondolatoknak és érzéseknek, a kölcsönös bizalom alapján.

(2) Nem birtokló szeretet - a másik gyámkodástól mentes elfogadását jelenti, támogatás nyújt a másiknak önmaga irányításában, egyben folyamatosan gondoskodik a tiszteletet - vagyis a távolságtartás, függetlenség - fenntartásáról.


(3) Empátia - az a képesség, hogy a másik felet saját nézőpontjából szemléljük, hallgassuk és megértsük. Az empátiás személy pontosan és érzékenyen érti a másik érzelmeit és azt a helyzetet, amely azokat kiváltotta. Oly módon kommunikál, hogy a másik úgy érzi elfogadják és megértik.

A kommunikációs technikák elsajátítása önmagukban nem elég az emberek közti interperszonális kapcsolatok összekovácsolására, ha azok nem párosulnak a nyíltsággal, szeretettel és empátiával.

Az empátia alapja az odafigyelés

A hatékony jelenléthez kapcsolódó figyelés csodákat művel az emberi kapcsolatok terén. Megmutatja a másiknak, hogy érdeklődünk iránta és mondanivalója iránt. Ugyanakkor az oda nem figyelés meghiúsíthatja megnyilatkozásainkat. Az odafigyelés bonyolult pszichológiai eljárás, mely magában foglalja az érzékszervi tapasztalat jelentőségének értelmezését és megértését is. A jelentésre kell összpontosítanunk, a szavak mögötti értelmet keresnünk. Megfelelő arányérzékkel kell rendelkeznünk, tudja mikor kell szólnia és mikor csendben figyelnie.

 A figyelés magában foglalja:

  • az érdeklődésre utaló testi megnyilvánulásokat (érdeklődő testtartás, szem-kontaktus),
  • a másik mondanivalóját követő megnyilvánulásokat (felhívás a beszélgetésre, bátorítások, nyitott kérdések, figyelmes csend),
  • a visszajelzéseket (érzelmek és tartalom tükrözése, összegző visszajelzések).

Soha nem tudjuk, mit mondott a másik, csak azt, amit meghallottunk belőle. Ezért ellenőriznünk kell, hogy a másik mondanivalója torzítás nélkül érkezett-e meg hozzánk. A visszajelzésekben a figyelő újból megfogalmazza a beszélő által közvetített érzéseket és tartalmakat, ezzel kifejezésre juttatva megértését és elfogadását.

Az empátiás, megértő reagálás intenzív részvételt igényel. A visszajelző figyelés azért javítja a kommunikációt, mert segít a figyelőnek megerősítenie annak értelmezését, amit a beszélő közölt vele.

A beszélgetés során saját szavaival ismétli meg benyomását a mondottakról, mintegy dekódolja az elhangzott információt, a félreértéseket a beszélő így azonnal korrigálhatja. Ennek hiányában a kommunikáció könnyen félresiklik. A dekódolás során tulajdonképpen a figyelő csak találgathat, hogy voltaképpen mik is a beszélő érzései és gondolatai, azok értelmezéséről visszajelzés hiányában csak találgathat a beszélő. Eközben egyikük sincsen tudatában a kölcsönös félreértésnek.

A figyeléshez félre kell tenni előítéleteinket, amelyek legyenek vallásiak, politikaiak, tudományosak, félelmek vagy vágyak. Ha ezek szűrőjén át figyelünk és figyelnek minket, az eltorzítja az információkat, félreértéseket eredményez. A visszajelző reakciók szükségesek ezen félreértések korrigálására, tisztázására.

Kultúránkban az érzéseik elnyomására tanítják az embereket, akik így sokszor nincsenek tudatában érzelmeiknek. Az érzelmeknek pedig központi szerepe van kapcsolatainkban. Indítékaink alapvető alkotói, segítenek kialakítani életünk irányát és célját, rávezet(het)nek problémáink megoldására. A másik véglet az, amikor az érzések vakítanak el valakit olyan mértékben, hogy képtelen cselekedeteit és sorsát irányítani.

A visszajelző figyelés, az érzelmek visszatükrözése segíthet az embernek belső érzelmi világa megismerésében, és abban is, hogy úrrá legyen erős érzelmein és racionális adottságait alkalmazni tudja.