Skip navigation

8.1. Tekintély és fegyelem

Hétköznapi tapasztalatunk, hogy különböző emberek más-más módon hatnak egymásra. Mitől lesz az egyik embernek szinte megszólalás nélkül tekintélye mások előtt (akár egy farmerben és pólóban), másoknak pedig hatalmi szimbólumokat viselve, fontos beosztásban sem? Miért hat az egyik halk szóval is, a másik kiabálva sem? Milyen az a felnőtt, akinek a jelenlétében a gyerekek bármit megtehetnek, s milyen, akinek már a megjelenése, jelenléte is tiszteletet ébresztő, megnyugtató, fegyelmező? A tekintélyt kiváltó emberek ’kisugárzását’ érzékelik a többiek, legyenek gyerekek vagy felnőttek! Egyértelmű metakommunikatív jelzéseket adnak, amik közvetítik környezetük számára, hogy nem fogják hagyni a dolgokat – jelentősen – más irányba haladni, mint amit elképzeltek, nem fogják eltűrni a provokációt sem. Hatásuk mértéke természetesen szituációfüggő, nekik is bizonyítaniuk kell újabb helyzetekben, újabb emberekkel szemben. Nehéz pontosan megfogalmazni személyiségjegyeiket és jellemzőiket. Vannak olyan tényezők, amik predesztinálják a sikert (magasság, hangszín, beszédstílus), de önmagában ezek nem hatnak tartósan. Egy alacsony, halk szavú óvónő lehet tekintélyt parancsolóbb, mint magas és energikus kolléganője.

Csernus Imre egyik népszerű előadásában a (tekintélyt szerző) szülőkkel kapcsolatban a következőket emelte ki:

- rendelkezzék kellő racionalitással és fejlett emocionális világgal (gondolkodás és érzelmek egyensúlya a döntések során)

- legyen mindig következetes önmagához és másokhoz

- rendelkezzék kellő önismerettel és önértékeléssel [egészítsük ki: önbizalommal és önreflexióval is – H.M.]

- legyen hiteles [kongruens időben és térben –H.M]

- meggondolt: indulatból soha ne reagáljon dolgokra

- tehetetlenségből ne mondjon olyan dolgokat, amiket nem valósít meg, vagy nem valósulnak meg.

Érdemes a témával kapcsolatban elolvasnia a pszichológia pedagógusoknak c. könyv 424-434. oldalát (a nyílra kattintva megteheti).

Az óvodapedagógusok gyermekek előtti tekintélye egyenes arányban áll a fegyelmi problémák mennyiségével a csoportban. A legfontosabb tehát a tekintélyszerzés. De lehet-e tekintélyt szerezni? A válaszunk egyértelmű igen. Rendkívüli jelentősége van a gyermekcsoportban töltött első 15 percnek! A gyermekeknek ennyi idő elég az új felnőtt ’feltérképezésére’. Számítani kell arra, hogy azonnal ösztönösen kipróbálják meddig mehetnek el, milyen közel kerülhetnek, mennyire vehetik át az irányítást.

Éreztetni kell következetes, nyugodt és határozott viselkedésünkkel, beszédjellemzőinkkel irányító, vezető szerepünket. Néhány bevált ötlet a foglalkozások vezetéséhez:

- Az általunk adott utasítás végrehajtását következetesen megvárjuk! Akkor is, ha ott lebeg a fejünk felett, hogy kicsúszhatunk az időből (pl. egy foglalkozás tartásánál).

- Akkor adunk utasítást, ha mindenki figyel, ránk néz (nem kiabáljuk túl a csoportot).

- Az egész csoportra figyelünk, ez az időszak nem az egyéni ismerkedés ideje.

- Folyamatosan pásztázzuk a csoportot, igyekszünk figyelmünket megosztani, szemkontaktust teremtve, tartva

- Nem esünk pánikba! Semmilyen esetben sem! Minél nagyobb probléma adódik, annál nyugodtabban kezeljük.

- Ha ’tévesztünk’, oldjuk meg rugalmasan a helyzetet!

S ami a legnehezebb: arra törekedjünk, hogy a gyerekek élvezzék a foglalkozást, a tevékenységet!