Az egyensúlyrendszer

Az egyensúlyérzékelés érzékszerve a belsőfülben helyezkedik el és két fő része van:

• 3 egymással derékszögben elhelyezkedő, folyadékkal töltött félkörös ívjárat
• 2, ugyancsak folyadékkal töltött tömlőcske és zsákocska

Mindkét szervben szőrsejtek helyezkednek el. A test, és különösen a fej, bármilyen mozgása a félkörös ívjáratokban és a tömlőcskékben és a zsákocskákban mozgásba hozza a folyadékot, és ez által ingerli a szőrsejteket. A szőrsejtek szőreinek elmozdulása idegimpulzusokat indít el, melyek ellátják az agyat információkkal a mozgás irányát (előre, oldalra, felfelé, lefelé történő mozgások), szögét (fordulatok, dőlések) és mértékét illetően. Ezáltal lehetővé válik a megfelelő helyesbítő (korrigáló) izommozgások kivitelezése. Bizonyos szőrsejtek rendkívül érzékenyek a nehézségi erővel szemben; ezek tájékoztatják az agyat a fej helyzetének függőlegestől való bármilyen eltéréséről. Az egyensúlyi rendszerből eredő jelek ezután az egyensúlyi idegeken át a kisagyba jutnak.

A kisagy igen sok információt kap a szervezet mozgásáról, melyek alapján ellenőrzi a térbeli elhelyezkedést és a testhelyzetet (állunk-e, ülünk-e, futunk-e stb.) és irányítja valamennyi mozgást. Az élet első hónapjaiban az egyensúlyi rendszernek meg kell tanulnia a hatékony együttműködést a többi érzékszervvel (tapintás, mozgásérzékelés, látás és hallás).

• Tapintás útján szerzett információk segítenek beazonosítani a felületi tulajdonságokat (pl. homokban, betonon, vízben történik-e a mozgás).
• Mozgásérzékelés (kinesztézia) által kapunk információt az izomműködésről, az izületi mozgásokról.
• A hallás segít a mozgás irányának, sebességének, időzítésének megítélésében
  (pl. hallom, hogy valami elborul a hátam mögött, azonnal megfordulok)
• A látórendszerrel való szoros kapcsolatra jó példa, ha jól megpörgetnek minket, akkor elindul egy jellegzetes szemmozgás, amellyel az idegrendszer mintegy igyekezne letapogatni a környezetet, hogy a szédülésérzetet kompenzálni tudja; de a látás segít az akadályok, személyek, tárgyak, és a környezet beazonosításában is.
• Az egyensúlyérzék fejlődése már az anyaméhben, fejlesztése pedig a születés után azonnal elkezdődik, például amikor az anya ringatja a gyermekét. Ezen terület fokozatos fejlődése teszi lehetővé a hátról a hasra fordulást, a felülést, a felállást, majd a járás kifejlődését. Az egyensúlyérzék kialakulása kb. 6-7 éves korra fejeződik be.
• A kisgyermek 1-10 éves korában szereti és keresi az olyan mozgásformákat, amelyek fokozottan ingerlik az egyensúlyi központot (pl. hinta, hintaló, forgó, bicikli, stb.)
• Hintázás közben a gyermek egyensúlyának váltogatásával játszik, önfeledten, erőlködés nélkül, hiszen az egész folyamat kellemes, vég nélküli ismétlést kívánó érzés a számára.
• Az állandó ugrálás sem haszontalan, idegesítő cselekvés, hiszen általa a gyermek fejleszti az irányítási rendszerét, erejét és fejleszti az egyensúly kiigazítási képességét is.

Rendellenes működésre utaló jelek:

• Egyensúlyzavar
• Késés a testtartási reflexek és a mozgások területén a fejlődési mérföldkövek elérésében, mint például a fejtartás szabályozása, ülés, mászás, járás
• Csökkent izomtónus
• Idegenkedés a magasságtól, a lengéstől, a körhintától, a mozgólépcsőtől
• Hajlam az eltévedésre, rossz tájékozódás
• Esetlenség
• Nehezen marad nyugton, az egyensúlyi ingerek aktív keresése olyan tevékenységekkel, mint a túlzásba vitt hintázás és forgás
• Térérzékelési nehézségek
• Nehezen találja ki, hogyan működtessen, például hogyan nyomjon
  vagy húzzon meg valamit
• Fáradtság / fásultság
• Nem képes gondolatban elforgatni, vagy megfordítani a tárgyakat a térben.