Szervezetre nyújtott pozitív hatások, alkalmazási területek
Köztudott, hogy az ugrókötelezés számos sportág edzésanyagában szerepel, különösen az alapozás időszakában. A küzdősportok közül az ökölvívásban, a birkózásban és különböző harcművészetekben kiegészítő mozgásformaként eredményesen alkalmazzák az állóképesség, a gyorserő, a ritmusérzék, és a láb dinamikus erejének fejlesztésére. Ezen kívül kiválóan alkalmas a súlypont emelkedés növelésére, így nagy előszeretettel használják a kosárlabdázók és az atléták is. Az alkalmazási területek sokaságát illetően érdekességképpen megemlíteném, hogy a kötélugrás az asztmás betegek kezelésében is eredményes, vagyis egészségmegőrző szerepe is jelentős. A kötélugrás mozgásanyagát bárki és bármely korosztály élvezheti. Pszichikai kikapcsolódást is jelent, zenére is végezhető. Szerigénye minimális (1 db ugrókötél), kis területen végezhető, így akár otthoni, egyéni testedzésre is alkalmas.
Felmérések bizonyítják, hogy a 10 percig tartó folyamatos szökdelés – kötéláthajtással - élettani hatása megegyezik harminc perc folyamatos kocogással. Az ugrókötelezés növeli a szív és vérkeringési rendszer munkájának hatékonyságát, így eredményesen alkalmazható a szív- és keringési betegségek megelőzésében is.
A szív és érrendszer mellett pedig alaposan megdolgoztatja a comb és a lábszár izmait. Ez a mozgásforma komoly erőnléti hátteret biztosíthat élsportolóknak is. De nem csak erőnléti célzattal érdemes ugrókötelezni. A kitartó szökdelés dinamikussá teszi járásunkat, a lépések robbanékonyabbak, kecsesebbek lesznek.
Az ugrókötelezés az aerob mozgások közé tartozik, éppen ezért kiváló zsírégető. Előnye, de egyben hátránya is, hogy a kötél hajtásához, némi ügyességre van szükség, így bonyolultabb edzésforma, mint a futás vagy a gyaloglás. Viszont az ugrókötelezés sohasem válik unalmassá, mert ugrálhatunk egy lábon, páros lábon, hajthatjuk a kötelet „egyenesen" vagy „keresztbe", illetve ugrókötelezhetünk egyedül, de akár társaságban is.
Fontos, hogy milyen talajon ugrálunk. Mindig egyenes, stabil felületet válasszunk, kerüljük a betont, helyette inkább füvön ugrókötelezzünk. Az ugrókötelezés helyszínét mindig úgy válasszuk ki, hogy sem a talaj – magas fűben nem lehet ugrókötelezni -, se pedig a környezet ne legyen zavaró. Kellemetlen és balesetveszélyes, ha valamibe beleakad az ugrókötél, ezért nagy, szabad területeket keressünk. Az ugrókötél hossza sem mindegy. A túl rövid vagy a túl hosszú ugrókötél nem használható, sőt több bosszúságot okoz, mint örömöt. A kötél kiválasztásánál vegyük figyelembe, hogy a kötélnek „meg kell kerülnie téged". Ha túl hosszú a kötél, akkor a fogónál meg tudjuk csomózni, ha viszont rövid, akkor nincs más megoldás, hosszabbat kell venni.
A kötelet csuklóból kell hajtani. Igyekezzünk elsajátíttatni a gazdaságos technikát, de tartsuk be a mértékletesség elvét. A bemelegítésről viszont sohase feledkezzünk el, akkor is be kell melegíteni, különös tekintettel a csukló, a térd és a boka ízületeire, ha csak néhány percet ugróköteleznek a tanulók. Sok kicsi sokra megy, néhány hónap múlva már percekig tudnak ugrálni. Célszerű naplót vezetni, hogy nyomon tudjuk követni a tanulók teljesítményének növekedését. Az ugrókötelezés hatására nem csak az edzettség javul, hanem javul a testtartás, ill. az összes szervrendszer működése, hatékonysága.