Az iskolai testnevelés változásai, a mindennapos testmozgás, testnevelés rövid története

A testnevelés szerepe az iskolai életben az elmúlt évszázadokban folyamatosan változott. Takács (2009) áttekintései alapján megállapíthatjuk, hogy az 1500-as években lezajló reformáció hatására a jezsuita és protestáns iskolákban egyre nagyobb figyelmet fordítottak a testi nevelésre. Elsősorban Apáczai Csere János és Comenius fogalmaztak meg testi neveléssel kapcsolatos elméleteket. [1]

A reformkorban Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter támogatta a testnevelés tantárgy bevezetését, de a szabadságharc miatt a bevezetés nem valósult meg. A kiegyezés után fellendült a tornatanítók képzése is, melynek fő intézménye a Nemzeti Torna Egylet lett. Ennek hatása a közoktatásban is megmutatkozott, hiszen a Torna Egylet működésével e sportág terjedt el az iskolákban.

Az első világháború után elkezdődött az iskolai testnevelés fejlesztése: új alapokra került a testnevelés óra fő szerkezetének meghatározása, és módszertani elvei. Az 1934-es középiskolai reformnak köszönhetően a testnevelést az értelmi és az erkölcsi nevelés mellett szintén azonos fontosságú célként rendelték el.

A második világháború után 1945-től 1950-ig a szocialista sport alapjainak lerakása történt meg: elkezdődött a sport-infrastruktúra fejlesztése, helyreállítása, valamint ebben az időszakban indult el a különböző sportegyesületek megalakulása is.

1950-től 1990-ig a szocialista sport kiteljesedésének időszaka következett, melynek fő célja egy biztos alapokon nyugvó, szovjet típusú sportmodell megteremtése volt. Ennek legfontosabb jellemzői többek között:

• szakmailag és módszertanilag következetesen szervezett, pénzügyileg támogatott ifjúsági sport és iskolai testnevelés kialakítása,
• a sport politikai felhasználása: a hatalom ideológiájának fontos eszköze volt az iskolai testnevelés és tömegsport kampányszerű, sikeres bemutatása,
• jelentős volt a tehetséggondozás és az utánpótlás-nevelés megszervezése és anyagi támogatása.

A rendszerváltást követően sem változott a helyzet. Ennek oka elsősorban a társadalom alacsony fejlettségi szintje, valamint a központi pénzügyi támogatás hiánya volt. A testnevelés elavult és hiányos infrastruktúrájú területté vált, ezen kívül a csökkentett iskolai óraszámmal nem fordítottak elég figyelmet a testnevelés fejlesztésére.

2004-től Magyarország az Európai Uniós csatlakozását követően az ország a sport területén is egyre több pénzügyi támogatáshoz jutott, ami reményt adott a változtatáshoz. A sport fejlesztésével és megújításával kapcsolatos uniós irányelvek segítettek abban, hogy az elmúlt két évtized hiányosságait pótoljuk, illetve működésbeli beidegződéseit legalább részben meg tudjuk változtatni. [2]

A megváltozott, mozgásszegény életmód és a testmozgás teljes elutasítottsága a pedagógusok szakmai irányelveiben is megmutatkozott: napjainkra a testnevelés óra célja már nem a test teljes körű edzése, hanem az egészséges életmódba beépülő, egészséget szolgáló örömteli testnevelés elérése lett a cél.

Az 1993. évi LXXIX. törvény a közoktatásról 52.§ (9) és (10) bekezdésében az alábbiak szerint rendelkezik:

„Az iskola köteles megteremteni a tanulók mindennapi testedzéséhez szükséges feltételeket, valamint köteles biztosítani – ha az iskolában legalább négy évfolyam és annak keretén belül évfolyamonként legalább egy-egy osztály működik – az iskolai sportkör működését…
(10) Az általános iskola első-negyedik évfolyamán biztosítani kell a mindennapos testmozgást. A mindennapos testmozgás a helyi tantervben meghatározott legalább heti három testnevelési óra és a játékos testmozgás keretében valósul meg. Az általános iskola első-negyedik évfolyamain minden olyan tanítási napon, az iskolaotthonos nevelés és oktatás esetén minden olyan délelőtti tanítási időszakban, amelyben nincs testnevelési óra, meg kell szervezni a - tanuló életkorához és fejlettségéhez igazodó - játékos, egészségfejlesztő testmozgást. A játékos, egészségfejlesztő testmozgás ideje naponként legalább harminc perc, amelyet több, legalább tizenöt perces foglalkozás keretében is meg lehet tartani. A játékos, egészségfejlesztő testmozgást a tanítási órák részeként és szükség szerint legfeljebb egy óraközi szünet ideje legfeljebb ötven százalékának felhasználásával lehet megszervezni.” [3]

Újra es újra megfogalmazódott a mindennapos testnevelés terve/vágya, de a szükséges források esetlegesen pályázati forrásokból álltak rendelkezésre. A kétezres évek elején megvalósított egészségfejlesztő testmozgást finanszírozó tárcaközi pályázati projekt eredményei arra mutatnak rá, hogy a támogatott 140 iskola 90 százaléka rugalmasan, a helyi adottságokhoz igazodóan, szülői együttműködést elérve tudta a diákok mindennapos testnevelését és tartásjavító gerinctornáját biztosítani, még akkor is, ha az infrastrukturális feltételek nem voltak megfelelőek. A pályázat kapcsán külön figyelmet érdemelt a kecskeméti Vörösmarty Mihály Általános Iskola, ahol két évtizede negyvenperces tanítási órák mellett biztosított az órarendbe illesztett mindennapos testnevelés program. A mindennapos testnevelés alapötlete a nyolcvanas évek közepén Csongrád megyéből, Makóról indult és Ivanics Géza testnevelő nevéhez fűződik. Érdemes még megemlíteni a budapesti Tomori Pál Általános Iskola, a kunadacsi IV. Béla Általános Iskola és a dunaújvárosi Barátság Általános Iskola vezetőit, testnevelőit, akik a mindennapos testnevelés egész iskolát érintő programjának megalapozása és működtetése terén, élen jártak.

Hódmezővásárhelyen 2005-ben indították Magyarország első településszintű, tanítási órába ágyazott mindennapos testnevelésprogramját, amely össztársadalmi jelentőségű, fontos kezdeményezés. [4]

Tózse-Rigóné Nagy Judit (2011): A mindennapos testnevelés komplex programja Hódmezővásárhelyen 2005-től 2009-ig: Megvalósulás, hatékonyságvizsgálat, szoftverfejlesztés című doktori disszertációjában a következőket írja:

„Jelen dolgozatban e kézenfekvő iskolai egészségfejlesztési eszköz egy lehetséges megvalósítását mutatom be. Hódmezővásárhelyen ugyanis valamennyi önkormányzati iskolában bevezették 2005 őszétől a Mindennapos Testnevelés Programot, melynek keretében az alsó tagozatos gyerekeknek heti öt, felső tagozaton és a középfokú intézmények diákjai számára pedig heti négy testnevelésóra biztosított, melynek szerves részét képezi a heti egy úszásóra. Munkám két szinten zajlott. Egyrészt a Program kidolgozásának es bevezetésének koordinátoraként egy települési szintű iskolai egészségfejlesztési pilot projekt megvalósítása során operatív tevékenységet láttam el, melynek köszönhetően jelentős, a szakmai elemzés számára is fontos tapasztalatra tettem szert, hiszen a tervezés, projektindítás és –működtetés során számos komoly megoldandó problémával találkoztunk. Másrészt a Program 2007/2008. tanévtől a teljes populációra (5.500 fő) kiterjedő, komplex mérési rendszerrel egészült ki, így alkalmassá vált arra, hogy az implementáció tapasztalatain túl, az egészségfejlesztés logikai köréhez igazodóan hatékonyságvizsgálatra is sort kerítsek. Így elemző, kutatói feladatokat is elláttam. A Mindennapos Testnevelés Program modelljének megalkotásán és elméleti megalapozásán túl, két tanév két-két mérésének koordinálását követően, megteremtettem a mintegy kétmillió adatot tartalmazó adatbázist, elvégeztem az általános iskolai diákok mérési adatainak első feldolgozását, reprezentatív mintán kérdőíves vizsgálatot végeztem a Mindennapos Testnevelés Program megítélésének feltárására, es kidolgoztam a longitudinális vizsgálat számára elengedhetetlen adatkezelési mechanizmust.” [5]

Azért tartottam fontosnak e vizsgálat megemlítését, mert lehetséges, hogy a hódmezővásárhelyi minta alapján végezhetik a mindennapos testnevelés hatásainak vizsgálatát. A Kossuth Rádió Krónika című műsorában elhangzott, hogy a Program már edzettségi mérésekkel és szűrővizsgálatokkal is kiegészült. Tavasszal kezdődik az országos iskolák érintett osztályainak tanuló–edzettségi mérése. Hódmezővásárhely ehhez fejleszti saját mérési módszereit, a Szegedi Tudományegyetemmel karöltve. A cél, hogy tavasszal már a vásárhelyi mérési módszerekkel dolgozzanak országosan is. Az eredmények azonban nem csak az edzettségi szintről adnak információkat. Kallai Árpád, a hódmezővásárhelyi Erzsébet Kórház főigazgatója elmondta: akár mérhető lesz az is, hogy mennyire hatékony egy-egy iskola a mindennapos testnevelés terén, illetve mennyire veszik azt komolyan az ott dolgozó pedagógusok. [6]