A futószáras oktatás
"A futószár egy legalább 7 m hosszú lapos kötél, ami kontaktust teremt a ló szája és az oktató között. Ezáltal a ló az ember körül egyenletes, 10-14 m átmérőjű körön mozog. A futószáras munka során, hogy a ló izomzatát ne egyoldalúan terheljük, az óra felénél irányt (kezet) kell váltanunk. Egy kézen a ló egyszerre legfeljebb 20 percet dolgozhat. A futószáras oktatás előnyei közé tartozik, hogy amíg a lovas nem sajátította el a szárfogást és nem képes függetleníteni a kezeit a teste többi részétől, addig a szárak felcsatolásával az oktató irányítja, illetve tartja körön a lovat. Továbbá a futószár lehetőséget nyújt az oktatónak arra, hogy figyelme nagyobb hányadát a lovasa oktatásának tudja szentelni. A futószáras lovasoktatást követi a futószár nélküli munka. Erre gyakoriságtól és személytől függően legalább 8-10 futószáras lovaglóleckét követően kerülhet sor. Amikor már a lovas könnyű ügetésben is tökéletesen tudja függetleníteni a kezeit a teste többi részétől, illetve legalább két alapjármodban (lépés, ügetés) stabil ülése (ülésbiztonsága) van, megkezdődhet a szabadon, futószár nélkül végzett munka. A futószárról való lekerülést követően szembesül a lovas azzal, hogy az eddig elsajátítottakon kívül még több dologra kell odafigyelni, ilyen például a ló irányítása. Ennek első fázisa a körön (lovardában) történő lovaglás. Ezt követik a különböző lovardai alakzatok, illetve a későbbiekben majd a patanyomfigurák. Általában egy „hobbilovasnak" a lovardai alakzatok megtanulására kell figyelmet és időt fordítania. Ennek a lényege, hogy a lovas pontosan tudja irányítani a lovát, illetve, hogy a felvételek, fél-felvételek, fordulatok, félfordulatokat is pontosan végezze el. Amikor a lovas a lovardai alakzatokat kellő pontossággal végre tudja hajtani, ismételten egy kisebb futószáras etap következik a tanulás folyamatában. Ez a vágta, mely a ló legmagasabb jármódjának elsajátítása lesz. Azért van szükség ismét a futószáras munkára, mert ez egy teljesen más mozgásérzet a lovasnak, mint az eddig tapasztaltak. Itt könnyebben kibillenhet az egyensúlyi helyzetéből, instabillá válhat az ülése, ennek következtében a kezének a teste többi részétől való függetlenítése gyakorlatilag megszűnik. Tehát a balesetek és a rossz élmények elkerülése végett kerül sor a lovaglástanulás e fázisában ismét a futószáras munkára. Ezen oktatási fázis szükségessége időről időre minden lovas életében visszatérő elem lesz. Futószáras munka közben javítható a leginkább a lovas ülése, fejleszthetőek, csiszolhatóak az apró hibák, ezért még a legjobb versenyzők is időszakosan edző felügyelete és közreműködése mellett vissza-visszatérnek a futószáras munkához." (Bóka, Dinya 2014. 63 o.)