Street dance
Készítette: Dr Borkovits Margit
Felgyorsult globalizált világunkban egyre többet hallani arról, hogy az emberek a család mellett a munkahelyüket jelölik meg a problémáik és a feszültségeik forrásaként. A tanulók munkahelye az iskola. A családi problémák mellett nyomasztóan hat a gyermekre a túlzott nyomás és a teljesítménykényszer is. Az állandóan változó feltételek miatt sok gyermek nem érzi magát biztonságban. Az iskolában eltöltött idő minősége fontos a fejlődés szempontjából. A gyermekek 8 órát töltenek szervezett keretek között tanulmányi elfoglaltsággal. A család mellett megnőtt az iskola és az ott tanító pedagógusok felelőssége. Fontos kérdés az intézményben folyó egészségnevelés. Nem elegendő a törvényeket meghozni. A tanári hozzáadott értékkel, sokat lehet tenni a tanulók egészségmagatartásának kialakítása érdekében. Gondolkodásuk megfelelő irányba terelése a deklarált és a rejtett curriculum által valósulhat meg (Nagy és Barabás, 2011). Ehhez az iskola szervezett programokkal járul hozzá.
Paksi és Demetrovics (2005) megfogalmazásában iskolai program alatt az iskolai környezetben, vagy az iskola által szervezett keretek között működő foglalkozásokat értjük. Így például a tanórai keretek között zajló programok mellett az iskola által szervezett, külső színtéren történő foglalkozásokat is annak nevezhetjük. Pedagógiai közegként értelmezi az iskolát Bíróné (1977), és a testnevelőt, mint edzőt. Mégis a tanulók 43,4%-a iskolán kívüli sportklubokban, sportszövetségekben edz 22,8%-uk az iskolai edzés lehetőségeit használja ki. A gyermekek 20,9%-a saját maga örömére edz, egyedül. Barátokkal együtt sportol 12,8% (Tari-Keresztes, 2009). Pedig minden diák részt vehet testnevelés órán kívül foglalkozáson. Az iskolavezetők fontosnak tartják a játékos- és sportesemények rendezését délutánonként ezért az iskolai délutáni szabad sportfoglalkozások szervezését, valamint külső egyesületekkel való együttműködést is segítik. A kötelező óratípus az iskolai testnevelési óra sok átalakításon esett át az elmúlt években. Jelen idő szerint megtörténik a tananyag tartalmának, módszertanának és felmérő rendszerének reformja. Ez azért is aktuális, mert az elmúlt időszak kutatási eredményei nem mutattak kedvező képet a tantárgy megítélését illetően (Gombócz, 1999; Rétsági és Ács, 2010). A testnevelés iránti pozitív érzelmi telítettség csökkenő tendenciájú. Pedig sokfajta mozgásos tevékenység közül választhatnak a testnevelők. Fontos, hogy minden gyermek számára egyforma lehetőségek legyenek a fizikai aktivitás lehetőségeiben az esélyegyenlőség szemléletében. A vidéki lehetőségek eddig korlátozottak voltak, aktivitási szintjük szignifikánsan alacsonyabb, mint városi társaiké (Keresztes, Makó, Klembucz, Hanusz és Pikó, 2005). Felmérés szerint rossz a műveltségi terület oktatásának infrastrukturális helyzete, valamint tárgyi ellátottsága is (Boronyai, Révész, Rétsági, Csányi és Vass, 2014; Schaub, 2014). A testnevelési óra reformja régóta terítéken van. a katonás gimnasztikán alapuló óraszervezést sokan szeretnék lazább szervezet keretek között megoldani.
Vass és Kun (2010) koncepciója a testnevelés megújításán alapul. Szerintük a jövőorientált testnevelés a mit tudásán a hogyan tudását magában foglaló operatív intelligencia irányába tart. E kompetencia birtokában, a sikeres szocializáció folyamatában az egyén aktívan részt vesz a közös, társadalmi tevékenységben és aktívan közreműködik az alkalmazkodásban. Jelszavuk: élethelyzetek tanítása az életre nevelve. A rekreációs mozgás felé kell elmozdulni az egészségfejlesztés részeként funkcionálva (Fritz, Schaub, Hegedűs, 2007).
Neulinger (2009) tanulmányában rávilágít arra, hogy az iskoláskorú gyermekek rekreációs foglalkozása hatékonyabb. Az interjúk tanulsága szerint a következő előnyöket biztosítja: azonnali öröm, élvezet átélése, a közös játék és a stabilitás, azonos tudásszint és egymás támogatása, biztatása. A rekreáció a szabadidő eltöltés kultúrája. Azon belül is a jó közérzet, a jóllét, a minőségi élet megteremtését szolgálja, a felüdülést, a felfrissülést, valamint a szórakozást eredményezi (Kovács, 2003).
A fent említett problémákra és a mindennapos testnevelés által okozott tanterem hiányra megoldás az outdoor (szabadtéri) tevékenység a street dance (utcai tánc). „Azért megfelelő ez a fajta fizikai aktivitás, mert az adott korosztályhoz közel álló stílus. A hip-hop zene kedvelt a fiatalok körében és a street dance alkalmas arra, hogy egymástól tanuljanak és önmagukat fejlesszék a tanulók. A mozgásanyag kiválasztásánál, a mozdulattal való önkifejezést és a boldogság megélését valamint, a gyermekek igényeit, tartottuk szem előtt (Schaub és Bácsi 2012; Schaub és Borkovits, 2014. 3-4.o.)". Serdülőkorban, amikor azok az attitűdök és magatartásformák kialakulnak, melyek az életmódot befolyásolják, még sokat tehet a tanár és az iskola (Keresztes, 2009; Borkovits, 2014). Ezek alapján a tanulók tánccal történő mozgásos nevelésének feladatai, a mozgáskultúra fejlesztése, személyiségnevelés, játék és sportélmény biztosítása, egészségfejlesztés és a boldogságérzés megélése. A pedagógusok közül sokan gondolják úgy, hogy tanulóik órán kívüli tevékenységeire nincs ráhatásuk. Azonban látni kell azt, hogy ha olyan személyes kapcsolatot alakítanak ki tanítványaikkal, amelyben ők a legfontosabb referenciaszemélyek, értékeiket átveszik a gyerekek (Soós, 2005; Schaub és Borkovits, 2014).
A program Schaub Ingrid a Magyar Táncművészeti Főiskola II. éves hallgatójának fejlesztése alapján kerül publikálásra (Schaub és Borkovits, 2014. 6-8.o.).