Kenuzás
A mozgásos aktivitás során sokszor sportági mozgásokat végzünk. Ezt adaptálhatja a gyermek későbbi élete során a különböző élethelyzetek megoldásában. Természetesen e mellett a sportág választását is megkönnyíti. A sporttal a gyermek kitörhet addigi életteréből, és ez is megoldást jelenthet jövőjét illetően. A sport szociológiai megközelítése szoros kapcsolatban áll az egészségszociológiával, mert a fizikai aktivitási magatartás egyik része az egészségmagatartási formáknak, amelyek életmódunkat alkotják (Pikó, 1996; Pikó és Keresztes, 2007).
A családi mozgásos nevelés során a kulturális tőke átörökítése történik akkor, ha a testkultúrát és az egészségmagatartást a kultúra részeként kezeljük (Takács, 1996).
A sporthoz való viszony tekintetében lényeges szempont a származás és a család anyagi és nem anyagi erőforrásai. Az anyagi lehetőségek, a társadalmi származás, a réteg specifikus értékek és szükségletek befolyásolják a sportolás megkezdésének esélyét és az abból való kimaradás valószínűségét, a sportág kiválasztását és a versenyszerű sportolás folytatását (Egressy, 2005). Ahol a szülőnek van sportmúltja ott természetes a sportba való versenyszerű bekapcsolódás. Nekik könnyebb sportolóvá válni, bár a bourdieu-i habitus fogalma szerint az anyagi lehetőségek nem határozzák meg egyértelműen a fogyasztási szokásokat. Azonban önálló befolyással bír az életstílus kialakításában (Bourdieu, 1985; 1989; 1996). Az életstílus sokmindent elárul a hovatartozást illetően. Az egyén számára fontos és ennek része lehet a sporttevékenység, amit végez. A társadalmi csoportokhoz való tartozást az „életvitel" vagy „életvezetés" által gondolják az emberek megmutatni, ez sok esetben státusszimbólum Weber (1996. 43. o.). Az életvitel rokon fogalom az életmóddal, a mindennapi élet azon elemei tartoznak bele, amelyek körülvesznek bennünket. Az emberi kapcsolatok és az önértékelés. Ezen okokból is, az alsóbb rétegekből kevés élsportoló kerül ki. A bejutási nehézségek (anyagi áldozatok) mellett lényeges az is, hogy a teljesítménysport megszűnt az érvényesülés kizárólagos eszközének lenni. Ugyanakkor a felső rétegek is kivonulnak az élsportból. Már számukra sem jelent mobilitási csatornát. Másfajta érvényesülési utak jelentek meg. A tudásalapú társadalom hazai kialakulásával követve ilyen a munkaerő piaci pozíciót számottevően javító nyelvtudás, vagy valamely magas presztízsű egyetemi diploma megszerzése (Egressy, 2005).
Ezért átveszi a sport az egészségfejlesztés funkcióját, erről ír Bourdieu (1996). Minél magasabb társadalmi rétegből származik valaki, annál lényegesebb számára a sport egészségvonatkozású és esztétikai funkciója. Az egészséges, (szép) test kialakítása jellemzően polgári igénnyé vált, és ez az egészséggel kapcsolatos testmozgással érhető el.
Mit kell tenni társadalmi szinten, hogy segíthessünk? Például a mozgásos aktivitással kapcsolatos szokások megváltoztatása területén is sok tennivaló van. A kenuzás jó eszköz erre, hiszen jó levegőn játékos formában fejlődhetnek tanítványaink.
Az órán a tanár tanulóit kísérőmotorosból felügyeli és oktatja.