Kezdő lovas oktatása

"A legelső lovardai látogatásunknak nem kell feltétlenül a lóra szállásról és a lovaglásról szólnia. A legfontosabb magával a lovardai közeggel való ismerkedés. Visszatérő probléma a kezdő, lovagolni vágyó gyermekeknél, embereknél, hogy erősebb a félelmük a náluk jóval nagyobb állatoktól. Ez az első lovaglás nélküli látogatás alkalmat ad e szorongások feloldására és a félelmek leküzdésére. Ekkor simogassuk a lovakat, esetleg csutakoljuk, etessük őket, ismerkedjünk a lovarda házirendjével, érdeklődjünk a szabályok, szokások iránt.

Kezdő lovas futószárazásának tárgyi feltételei:

• Jól képzett ló: Nyugodt, alkalmas kezdő lovasok oktatására. Mindhárom alapjármódban (lépés, ügetés, vágta) nyugodt, egyenletes tempójú, mozgású. A ló, nemtől és fajtától függetlenül képes eleget tenni e követelményeknek.
• Nyereg, vagy voltizsheveder (tornaheveder): Az első futószáras leckénél tornahevedert alkalmazunk, ami több szempontból előnyös a lovas számára. Elsősorban, mert a hevederen két jól rögzített kapaszkodó található, ami segíti a kezdő lovas egyensúlyi helyzetét megtartani, illetve a lovast a lótól csupán egy izzasztó választja el, így az közelebb van a lóhoz, ezáltal jobban érzi a mozgását.
• Kantár, futószár, ostor, kikötőszár.
• Egyenletes, homokos vagy füves, futószárazásra alkalmas talajú lovas-pálya.
• Lovas felszerelései: lovaglókobak, hosszú nadrág, zárt, kemény talpú cipő.

A következő alkalommal már sor kerülhet a lóra szállásunkra. Az első lovaglásunkat, mint már fentebb említettem tornahevederben célszerű végrehajtani. A voltizshevederben történő lovaglás alkalmával, de a későbbiek során a nyeregben történő lovaglásnál is a legfontosabb dolog a helyes alapülés beállítása, megtanítása. Az alapülés lényege, hogy a lovas válla, csípője és sarka egy függőleges vonalba esik. Egyenes háttal, előre néző tekintettel, lenyomott sarokkal, lazán a test mellett lévő könyökkel ülünk a lovon. A kezdő futószáras leckék legfeljebb 20-30 percesek.

A kezdő lovas futószárazását három fázisra tagolhatjuk:

• Bemelegítő fázis
• Munkafázis
• Levezető fázis

A bemelegítő fázis fontossága a lovas szempontjából abban rejlik, hogy egyrészt a még fennmaradó feszültség feloldásra kerül, másrészt pedig az izmok elérik a megfelelő hőmérsékletet. A bemelegítő fázisnak a ló szempontjából is fontos szerepe van, hiszen ahogyan a lovas, úgy a ló is ráhangolódik a munkára, és egy nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb állapotba kerül általa. A bemelegítés gyakorlatai a gimnasztikai alapelvek irányvonala mentén állnak össze, tehát fentről lefelé haladva végezzük őket:

• Fejkörzés mindkét irányba
• Vállkörzés jobb, bal, majd mindkét karral
• Karkörzés jobb, bal, majd mindkét karrall
• Malomkörzés előre-hátra
• Füle- farka- lábujj. lábujj: A gyakorlatot egyik, majd másik kézzel végezzük. Előre hajolunk a ló nyakára a feje (Füle) irányába, majd vissza alapülésbe; hátrahajolunk a ló fara (Farka) irányába, majd vissza alapülésbe; oldalra hajolunk egyik lábunk irányába (Lábujj érintéssel), majd vissza alapülés; végül lehajolunk a másik lábunkhoz (Lábujj érintéssel). A gyakorlat célja a korábbiakban elsajátított alapülés gyakorlása. A gyakorlat végzése közben fontos, hogy a lábszárunk az alapülésben beállítottól nem mozdulhat el sem előre, sem hátra.
• Mindkét kezünket csípőre tartva törzsfordítás jobbra-balra
• Törzshajlítás előre a ló nyakára, nyaka alatt, szügye előtt összekulcsolt kézzel
• Törzshajlítás hátra a ló farára, a ló fara mentén leengedett karokkal
• Kengyel nélkül lábemelés oldalra
• Kengyel nélkül elöl megtámaszkodva fenekünknél a sarkainkat összeérinteni, majd alapülés
• Kengyel nélkül malomforgás: A lovon történő körbefordulás mindkét irányba
• Kengyel nélkül félfordulat a lovon, majd hátrafelé ülve a lovon malomkörzés előre, hátra, páros karkörzés, majd tartásos helyzetek:
• Magas tartás, tarkóra tartás, vállra tartás, mellső középtartás, oldalsó középtartás, csípőre tartás

A munkafázis tartalma képzettségi szinttől függően változó lehet. Legelső alkalommal csupán arra törekszünk, hogy megismertessük a lovast a lovaglással, mint mozgásformával, a három alapjármodból legfeljebb az ügetésig jutva. Az ügetés két módja közül elsőként a tanügetést oktatjuk, aminek lényege, hogy a lovas folyamatosan a nyeregben marad, nem emelkedik ki. Az ügetés másik módja a könnyűügetés. Könnyű ügetés során a lovas a ló mozgásának ütemére feláll, aztán pedig leül a nyeregben. Ez az ügetés nem a lovasnak, hanem a lónak könnyebb, mert felállásunkkor a súlyunk a ló egész testére kihat, így nem csak a hátát terheljük. Fontos, hogy a lovas ügetés közben is próbálja megtartani az alapülést, illetve a nyeregben való pattogás elkerülésére kissé a függőleges mögé döntheti a felsőtestét. A következőkben a munkafázis egy kézzel a nyeregben történő kapaszkodással zajlik, miközben a bemelegítő gyakorlatok tartásos helyzeteit, illetve karkörzéseit váltogatjuk jobb és bal kézzel. Ezek után már kapaszkodás nélkül történik a lovaglás, szintén a bemelegítő gyakorlatok felhasználásával. A munkafázis alapozza meg a kezünk függetlenítését a testünk többi részétől.

A levezető fázisban a ló jármódja lépés. A lovas kengyel nélkül nyújtó gyakorlatokat végez." (Bóka, Dinya 2014. 61 o.)