Elméleti áttekintés

Bevezetőben tekintsük át a küzdőjátékok alkalmazásának fontosságát, elméleti megközelítését Dorka (2014) tanulmánya alapján.

Az emberi viselkedésben is megfigyelhetőek a versengési viselkedések, struktúrák, játékos küzdelmek, de nem lehetséges azonos formában elemezni. Az állatoknál genetikai örökléssel meghatározott, ösztönös cselekvés, mely sok esetben játékos formában nyilvánul meg és jellemzi az adott fajt. Az embereknél túlmutat ezen előforduló tulajdonságokon, hiszen a cselekvés tanult, tudatos, tervszerű és jobb esetben szabályozott viselkedés jellemzi.

„A küzdelmi tevékenységek, magatartásformák elemzését el kell végeznünk a társadalmi megközelítés oldaláról is. A pszichológia a filozófia és a társadalomtudományok folyamatában vizsgálják, a küzdelmi cselekvések alakulását, ezzel segítve a magatartásformák kialakítását. Humánosítják, szabályokat alkotnak, törvényes keretek közé „szorítják" a mai küzdősportokat, harcművészeti irányzatokat. Így válhatnak ezek a sportok (játékok) a neveléstudomány jól kutatható területévé, a személyiségformálás- és képességfejlesztés eszközévé, melyben a tudatosság és a tervszerűség segítségével a magatartás normák és cselekvés kultúrák kialakításában jut kifejezésre." (Dorka, 2014. 2. o.).

A küzdelem, küzdelmi módszerek pszichológiája a győzelemre törekvés kivitelezésében, a félelem leküzdésében, az ellenfél kiismerésében, technikai és taktikai lehetőségek megérzésében, a küzdőmodor és küzdelmi akarat tudatosságában, tervszerűségében jut kifejezésre (Lind, 2005).

„A gyermek az őt körülvevő környezettől érkező külső ingereket érzékeli, befogadja és az inger erősségének, ismétlődési frekvenciájának megfelelően hatásaihoz alkalmazkodik (adaptálódik). Alkalmazkodik és beépül az őt körülvevő közeli (családi) környezethez, majd az iskolai-, baráti-, sportegyesületi közösségekbe; továbbá az életút későbbi szakaszában már a társadalmi szükségletek kielégítéséhez (munkahely, társadalmi szervezetek) alkalmas környezetbe. Így valójában kimondható, hogy az egyén szocializálódik." (Dorka, 2014. 3. o.).

A gyermekek kisiskolás kor kezdetén jutnak el addig, hogy párokban és nem sokkal később csoportokban játszanak, és betartják, sőt számon kérik a szabályok betartását, betartatását. A személyiség fejlesztés oldaláról kiemelkedő tényező a motiváció, a teljesítményre való törekvés és a versengés. A kisiskolás kortól általában a serdülő korig (illetve természetesen tovább is tarthat) említhető meg az a küzdelmi attitűd, amely meghatározó az egyén személyiség fejlődésében. Későbbi években a küzdelmi stílusok, jellegzetességek alakulnak ki az egyénben, melyeket pozitív nevelői ráhatással a megengedett szabályok között lehet tartani (Nagykáldi, 2002).

A küzdősportok, küzdőjátékok - a készségek vizsgálatának oldaláról- egyértelműen a nyílt készségek csoportjába tartozik. A küzdőgyakorlatok alkalmazása során kreatívnak, találékonynak kell lennie az adott személynek, hiszen állandó döntési kényszerhelyzetben van tevékenysége során. Az anticipációnak és a tanult technikai repertoárnak függvényében kell kiválasztania a helyes megoldást, cselekvést. A kreativitás vizsgálatánál megállapítható, hogy a tervezett és akaratlagos cselekvések kerülnek előtérbe (Dorka, 2014).

A külső és belső ingerek, a változó szituációk, a releváns jelek mind segítik az adott személyt a helyes döntésének kialakításában. A küzdő egyén a kapott információkat ismeretei szerint megszűri, osztályozza aszerint, hogy fontos-e az egyén számára? Például az ellenfél közeledésének sebessége, lökése elég lesz-e ahhoz, hogy az adott területről kilökjék? Ha nem, akkor, nem kell ellenreakciókat elindítani. Ha kell ellenreakciót indítani, akkor szenzitív beállítódás keletkezik a védekező személy részéről és a jeleket összegyűjtve döntés születik, milyen cselekvésben realizálódjon. A figyelmi koncentráció a figyelmi stílus és a figyelem huzamos működése, mértéke nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy a sportoló minél több információt fogadjon be és hozza meg elhatározását cselekvésének további kimeneteléhez és orientálódhasson a célok megvalósítására (Dorka, 2014).

A küzdőjátékaink legyenek könnyen, gyorsan elsajátíthatóak a tanítási tanulási folyamatban. Gondolatom szerint az egyszerűbb küzdőjátékokat minden szakirányú pedagógus továbbképzésen résztvevő tanárnak ismerni és alkalmazni szükséges. Fontos a jó pedagógiai érzék, az attitűd, a szakma iránti elkötelezettség. Ha az oktatási anyag figyelembe veszi az életkori sajátosságokat, a motoros képességek fejlettségi szintjét, a pszichikai tulajdonságokat, akkor biztos sikerre lehet számítani a testnevelési órákon, a délutáni sportfoglalkozásokon, illetve a szabadidős tevékenységek során.

A küzdőjátékokat a következőképpen csoportosíthatjuk: (Morvay-Sey 2011. idézi Varga, 1971, 29. o. alapján).

1. „Páros küzdelmek/páros küzdőjátékok, ahol a párok egymással szemben folytatnak test-test elleni küzdelmet a győzelem elérése érdekében. A küzdelem történhet húzással, tolással, birkózással, érintéssel, egyensúlyi helyzet megbontásával. Jellemzője a „face to face" (szemtől szembeni) küzdelem. A párok kialakításánál fontos, hogy megközelítőleg azonos súlyúak, testfelépítésűek legyenek. Például: Húzd át a vonalon! Told át a vonalon! Húzd be a körbe! Told ki a körből! Indián szkander stb.
2. Együttes küzdelmek/Csoportküzdelmek/egyéni küzdőjátékok során a játékban többen (egy egész csoport) egy időben vesznek részt, mindenki ugyanazt a feladatot hajtja végre meghatározott szabályok szerint. Itt is elsődleges a test-test elleni küzdelem, mindenki-mindenki ellen harcol a végső győzelem elérése érdekében. A játéknak általában egy győztese van, de a játék típusától, játékszabályoktól függően akár több győztest is hirdethetünk a végén. Például: Ki a legény a dojóban? (Ki a legény a csárdában?), Húzd be a körbe! (Leggyengébb láncszem).
3. A csapatküzdelem (csapat küzdőjáték) során két vagy több csapat egymás elleni küzdelmét jelenti, ahol az erősebb, fizikai erejét ügyesebben felhasználó, taktikai megoldásokat jobban alkalmazó és a kooperatívabb csapat aratja a végső győzelmet. Például: Kupac kukac, Papucs.

A küzdőjátékok felosztása a következő szempontok szerint is történhet:

1. Aszerint, hogy hányan, illetve milyen szabályok szerint küzdenek egymás ellen a játékosok, lehetnek páros, együttes (csoport) és csapat küzdőjátékok.
2. Attól függően, hogy döntően milyen képességeket fejlesztenek, megkülönböztethetünk egyensúlyérzéket, erőt, reakciógyorsaságot, mozdulatgyorsaságot (akciógyorsaságot) és állóképességet fejlesztő küzdőjátékokat.
3. Ezen kívül beszélhetünk szerrel/eszközzel játszható és szer/eszköz nélküli játékokról is (pl. tatamin, illetve a nélkül játszható játékok/karikával/kötéllel). 

Egy további felosztás lehet, hogy az érintkezés módja alapján osztjuk fel a játékokat, mint például folyamatos érintkezéssel (test-test elleni), csak pillanatnyi érintkezéssel, és érintkezés nélkül játszott küzdőjátékok (csak szer biztosít kapcsolatot).

4. A végrehajtás helyszínének megfelelően csoportosíthatjuk őket tornatermi, illetve szabadtéri játékként is (esetleg vízben játszható játékként is)" (Morvay-Sey, 2011. http://tamop412a.ttk.pte.hu/TSI/Morvay-Sey%20Kata%20-%20Kuzdosportok,%20kuzdojatekok/kuzdosportok.html).

A küzdőjátékok megalapozásának lehetőségei a gyakorlatban (testnevelés és sport tananyagában):

• viselkedési minták, stílusok kialakítása az agresszivitás, bántalmazás és a konfliktusok elkerülése érdekében,
• motoros képességek fejlesztése általánosan, sokoldalúan és speciálisan természetes gyakorlatokkal,
• különböző testhelyzetekben alkalmazott húzó, toló, emelő, hordó, dobó, csavaró, kúszó, mászó gyakorlatok,
• a talajtorna gyakorlatai, mint például a guruló átfordulások előre, hátra, kézállások, kézállásból kigurulások,
• párokban, csoportokban végrehajtott küzdő gyakorlatok, játékok,
• küzdőjátékokat, küzdősportok alaptechnikáinak kulturált, sportszerű alkalmazásának kialakítása,
• osztály és iskola szintű grundbirkózó versenyek rendezése,
• a kudarcok elviselésének, feldolgozásának pszichikai lehetőségei,
• sportszerűen felépített versenyzés és küzdelem kialakítása (Dorka, 2014),
• „Küzdőjátéknak tekinthetünk minden olyan antagonisztikus játékot, ahol az ellenfelek (párok vagy csapatok) puszta kézzel vagy valamilyen eszközzel, felszereléssel (pl. bot, kötél, öv) közvetlen vagy közvetett kontaktusban egymással érintkezve (folyamatos érintkezés, pillanatnyi érintés), test-test elleni küzdelemben az adott szabályok szerint a győzelem elérése érdekében viaskodnak." (Morvay-Sey, 2011. http://tamop412a.ttk.pte.hu/TSI/Morvay-Sey%20Kata%20-%20Kuzdosportok,%20kuzdojatekok/kuzdosportok.html#d5e367)
• a küzdőjátékok elméletéről további olvasnivaló, tudnivalóként ajánlom Morvay-Sey Kata munkáját, amely innen elérhető: http://tamop412a.ttk.pte.hu/TSI/Morvay-Sey%20Kata%20-%20Kuzdosportok,%20kuzdojatekok/kuzdosportok.html#d5e367