Skip navigation

Sárkányhajózás

A felső tagozatba lépés nagy módosulás a személyiség élettörténetében. Az alsó tagozat mesés, játékos világát a jóval teljesítmény-centrikusabb iskolai kötöttség-halmaz váltja fel. A családokra is más feladatok hárulnak, tudniillik kooperatív közvetítőként kell, hogy segítsék mind gyermekeik, mind a tanárok munkáját. Adódik a kérdés mi a teendő, ha a szülő nem támogatja megfelelően gyermeke tanulmányait? Valamint, ha az érintett, s életkoruknál fogva halmozottan ellentmondásos helyzetű individuumok pszichikusan leginkább fejlesztő tevékenysége a tanulás, melyek azok a legdöntőbb pedagógiai - szociális faktorok, amelyek kiváltképpen determinálnak? Állandóan konfrontáltatnunk kell a képességeket, az életkori adottságokat és a külső hatótényezőket. Komoly konfliktus-forrás az is, hogy a pszichikus fejlődés nem párhuzamos az életkorral. Ha a korrekciós/kompenzációs nevelés problémáit elemezzük, fel kell ismernünk a szociálisan hátrányos helyzet negatívumai nem elsősorban a kognitív képességek fejlettségi szintjének az elmaradásában mutatkoznak, hanem a pszichoszociális és az érzelmi nevelés terén. A csoporthatások a felső tagozatban kezdenek kibontakozni, a szociometrikus pozíció egyre fontosabbá válik. Ebben az életkorban érdemes a pedagógusnak a csoporterőket a vetélkedés a teljesítmény fokozása és a megfelelő életmód kialakításának érdekében felhasználni. Ennek kötetlen, szabad kivitelezése az iskolában a délutáni mozgásos rekreációra szolgáló lehetőségeket figyelembe véve képzelhető el, olyan eszközökkel, amelyek biztosítják a sikert. A tevékenység által és a foglalkozások során a személy koherenssé válhat (Konkoly, 2008).

A törvény adta lehetőség és a fent említett felismerések adtak hátteret egy délutáni rekreációs mozgásprogram kidolgozásához, amelyet méréseredményeink is alátámasztanak (Törvény a nemzeti köznevelésről, 2011).

A gyermekek életpályáját, nagymértékben modifikálja az, hogy iskolai tanulmányaikat hol végzik, s e helyszín rávall a szülők iskolázottságára, társadalmi státuszukra, s a helyszínre, ahol laknak. A jómód mértéke összefügg a munkahely meglétével/meg nem létével (Gazsó és Laki, 2004). A serdülőkorban folytatott vizsgálatok némelyike azt az eredményt hozta, hogy ezen életkori állapot mentes a felnőtt korúak társadalmi helyzetével konvergáló egészségi különbségektől (Pikó és Keresztes, 2007). Más elemzések szerint, a felnőtt korúak egészségi állapotát döntően megszabja a serdülőkori egészségi státusz (Susánszky és Szántó, 2008). A józan ész persze inkább azt ismertetheti fel velünk, hogy a serdülő - szülő kapcsolatban a szülő aktuális társadalmi helyzete nem determinálja azt, hogy milyen egészségi paraméterekkel bír a serdülő. Azt viszont határozottan körvonalazza, hogy milyen lesz felnőttként a serdülő egészségi állapota. Egyfajta időbeli eltolódással van tehát dolgunk. Hiszen alapvető, hogy a serdülő teherbíró képessége formálja a felnőtt egészségét és ehhez fontos a táplálkozás milyensége és a rendszeres mozgás is. Azt, hogy mit, és milyen rendszerességgel sportol a gyermek, a serdülőkor kezdetéig a családi szabja meg.

Nyilvánvaló, hogy a családi jómód önmagában nem szavatolja a kedvezőbb táplálkozást, nagyobb mozgásos aktivitást. A serdülés beköszöntével lazul a szülői kontroll, nő a kortársak befolyása e területen is (Aszmann, 2003).

A programhoz kiindulópontként Antonovsky (1979) koherencia elmélete szolgált, amely szerint az egyén egészségi/betegségi állapotát szemléletmódja határozza meg az, hogy hogyan látja önmagát és a körülötte lévő világot. Miképpen fogja felismerni és mozgósítani az erőforrásokat. A serdülőkorúak egészségfejlesztésének előírásai az Egészség évtizede Népegészségügyi Program, Egészséges ifjúság fejezetében fogalmazódik meg. Az a gyermek lesz egészséges és sikeres felnőtt aki, környezetéhez alkalmazkodni tud, aki megtanulhatja a társas kapcsolatok harmóniáját, az iskolához, tanárokhoz, tanuláshoz fűződő viszonya stabil, biztos jövőképe, tervei vannak (Szűcs, 2008).

Mit jelent ez a mozgásos aktivitás terén? A választ Benczúr (2003) adja meg. Az egészségnevelés a mozgás által a motoros képességek fejlesztését, a szociális kompetencia fejlesztését jelenti. Olyan szokásokat alakít ki, amelyek az egészséges életmódot és a boldog életet segítik elő. Ez feltételezi a család megfelelő felkészültségét, a higiéniai szokások ismeretét és tárgyi hátterének meglétét. Mindez a testnevelés mozgásanyagának és hatásrendszerének felhasználásával történik (Benczúr, 2003).