5. A diszlexia, diszgráfia felismerése

Az emberek többsége évezredek óta spontán módon, utánzással, a nyelvi képességeik kibontakoztatásával képes elsajátítani a beszédet. Az írást viszont, amely egy mesterségesen létrehozott kódrendszer, már csak kevesebb ember képes megtanulni, függetlenül attól, hogy sekély vagy mély ortográfiájú nyelvről beszélünk-e. A diszlexia fogalmának meghatározására számos megközelítés született. A diszlexiát a tünetek és az okok alapján próbálták elkülöníteni az olvasási gyengeség egyéb formáitól. A diszlexia definíciójának pszichológiai, pedagógiai, neurológiai és logopédiai megközelítésébe az olvasási zavarral összefüggésben a következő fogalmak szerepelnek: intelligencia, iskolai teljesítményelmaradás, életkor, szövegértés-problémák, részképesség-zavarok, gyakorlás és eredmény diszharmóniája (vö. Csépe 2000).

A diszlexia tünetei, megjelenési formái

Az olvasási zavarral küzdők:

• nem képesek pontosan felismerni, azonosítani a betűket;
• nem tudják akusztikailag pontosan elkülöníteni az egyes hangokat egymástól;
• kihagynak szavakat, szótagokat;
• betoldanak jelen nem levőket (betűket, szótagokat);
• felcserélik az ott lévő betűket, szótagokat;
• az előbbiek kombinációja is előfordul.

A nem megfelelő szófelismerés, szójelentés-azonosítás szövegértési problémákhoz vezet: nem érti meg az összefüggéseket, az ok-okozati következtetéseket. A puszta gyakorlás kevés változást eredményez.

A beszéd nem puszta hangok egymásutánisága. A beszédben a fonémák nagymértékben igazodnak egymáshoz, vagyis a szavakban a hangok nem diszkrét fonémákként jelennek meg. A fonémaszegmentálási és -megkülönböztetési képesség, azaz a fonológiai tudatosság, a fonológiai feldolgozás az olvasás és írás alapja (Adamikné 2006, Csépe 2006, Steklács 2013, Szinger 2005). Akiben ez nem fejlődött ki megfelelően, annak nehézségei lesznek a literációs fejlődése terén.

A diszlexia okai

A diszlexia okait régóta kutatják. Kezdetekben azt feltételezték, hogy a vizuális feldolgozás nem megfelelő voltából adódik a probléma, azaz az olvasó nem tudja adekvátan azonosítani a betűk jellemző jegyeit, ami nem megfelelő szófelismeréshez vezet. Az izolált betűfelismerés után szintetizálni kell az egységeket, hogy hozzáférjünk a leírt szóhoz. A téri-vizuális észlelés zavaraival küzdő gyerekeknél a vizuális információk dekódolása nehezített, a gyermekek egy része lassabban idézi föl a különböző alakzatokat, ami az alakzatok analízisének és szintézisének pontatlanságából és az emlékezeti tárolás zavarából együttesen adódik.

Az olvasási zavar magyarázatára a vizuális észlelés és feldolgozás zavara nem volt elégséges magyarázat, azaz nem pusztán a vizuális felismerés hibája, a betűk optikai jegyeinek nem kielégítő elemzése, és nem is a szemmozgások okozzák a betűtévesztéseket. A betűk megfordítása sem annyira gyakori, mint ahogy először gondolták, és az is leginkább az őt körülvevő betűktől függ (Brady–Shankweiler 2001).

Az auditívdeficit-elképzelés hívei a probléma fő okának azt látják, hogy a gyenge olvasóknak nyelvfeldolgozási zavaruk van, nem tudják a szavakat részeikre bontani, illetve összeállítani, azaz analizálni és szintetizálni, nem megfelelő a fonémareprezentációjuk, ezért hajlamosak arra, hogy a hasonló szavakat összekeverjék. Például nem tudják azonosítani, hogy a dél és a bél fonológiai struktúrája (d-b) különbözik. (Brady–Shankweiler 2001).

Másik elképzelés szerint a vizuális jegy, azaz a betű és a hang asszociatív viszonya, azaz a kettő közötti transzformációs képesség nem alakult ki megfelelően.

Vannak gyermekek, akik hibátlanul (betűről-betűre) olvasnak (még értelmetlen betűsorokat is), de nem értik a szöveget, és akadnak olyanok, akik az olvasandó szó helyett formailag teljesen más, de jelentésében hasonló szót „olvasnak ki”.

Ma már tudjuk, hogy a probléma összetett, tehát a nem megfelelő olvasási képesség más nyelvi és egyéb kognitív képességek nem jól funkcionáló voltából adódik.

A diszlexiával együtt gyakran előforduló képességzavarok Csépe (2000: 247) alapján

A fejlődési diszlexia

A fejlődési diszlexia olyan alapvető kognitív képességek zavarától függ, amelyek alkatilag meghatározottak. A Neurológusok Világszövetségének meghatározásában „a fejlődési diszlexia (…) olyan zavar, amely az olvasás elsajátításának nehézségében nyilvánul meg, annak ellenére, hogy az olvasás tanítása az adott nyelven szokásos, elfogadott módszerrel történik, és a tanuló intelligenciája a normál tartományba sorolható, szociokulturális lehetőségei pedig nem térnek el lényegesen az átlagtól” (Csépe 2000: 246).

A diszlexiás gyermekekre jellemző tünetek:

-        „hiányzó tudatosság: a szavak hangjaira, a hangok sorrendjére, a rímekre, a szótagok sorrendjére;

-        a szavak »megfejtésének« nehézsége – különálló szavak azonosítása;

-        a szavak »tárolásának« nehézsége – betűzés, helyesírás;

-        a sorrendiség nehézségei: az olvasott és az írott szavak betűinek sorrendje, számok sorrendje (pl.: erdő – erőd, pék–kép, 12–21);

-        az olvasott szöveg megértésének nehézsége;

-        a gondolatok írásbeli kifejezésének nehézségei;

-        megkésett beszédfejlődés;

-        a hallott szöveg pontatlan és részleges feldolgozása;

-        a gondolatok kifejezésének nehézségei a beszédben;

-        tér- és időbeli viszonyok megítélésének zavarai (pl.: bal-jobb, lent-fent, korán-későn, tegnap-holnap, hónapok, napok);

-        kézhasználat bizonytalanságai;

-        hasonló problémák előfordulása a családban;

-        a kézírás nehézségei;

-        a matematika tanulásának nehézségei: a műveleti lépések sorrendjének bizonytalansága, irányok tévesztése, a matematikai szóhasználat megértésének problémái.” (Csépe 2006; 2000: 248)