Skip navigation

A ’gyorsítás’ hatása

Hattie könyvében az ötödik helyen szerepel a teljesítményt meghatározó tényezők között a ’gyorsítás’ (acceleration) (rs.5.). Ez a kifejezés a tehetséggondozás körébe tartozik: a kiemelkedően okos tanulóknak lehetőséget biztosít az iskola arra, hogy a képességeikhez jobban hasonlító társaikkal együtt haladjanak, vagyis a fiatalabbak együtt tanulhatnak idősebb társaikkal, és beigazolódott, hogy a gyorsabb tempóban haladók képesek lépést tartani azokkal a jó képességű társakkal is, akikhez egy felsőbb évfolyamban csatlakoztak. Kérdés, hogy ha a ’gyorsítás’ ennyire jól hat a teljesítményre, akkor miért nem használják ki ennek lehetőségét sok iskolában. Általában erre azt felelik, hogy szociálisan és az interperszonális kapcsolatok tekintetében ez nem tesz jót, azonban Kent (1992) vizsgálataiban pont arra jutott, hogy igazából a gyorsított haladás az, ami szociálisan pozitívan hat, és pont annak van negatív szociális hatása, ha nem engedjük a tanulót a maga tempójában haladni. Levin (1988) felveti, hogy ha ennek a programnak ilyen hatása van, akkor miért nem használjuk ezt a nem tehetséges gyerekek felzárkóztatására, ugyanis egy ilyen programban specifikált határidőket szabnak meg, amikorra teljesíteni kell az elvárásokat, ösztönző oktatási programok vannak, aminek a kidolgozásában az egész tantestület részt vesz, kihasználják a helyi közösség oktatást segítő egyéb forrásait.