A projekt értékelése

A projekttevékenység során folyamatos értékelés, visszajelzés történik mind a tanár, mind a diákok részéről egymásnak az állandóan jelen lévő kommunikációból adódóan. A tanár a kezdetektől jelen van, és tudásával segíti kialakítani a projekt kereteit, a tanulókhoz, tudásukhoz igazítani a célkitűzéseket, ha szükséges le is szűkíti azt. Ebben a folyamatban a facilitátor szerepben lévő tanár rávezető kérdésekkel segítheti a tanulókat abban, hogy gyakorolják az önálló döntéshozást. Ugyanakkor ezek a rávezető kérdések egyben értékeléssel egybekötött visszacsatolást is tartalmazhatnak azzal kapcsolatban, hogy a tanár hogyan látja a projekt haladásának folyamatát, hogy mit lenne érdemes megfontolni. Ez a fajta verbalizálás lényeges eleme a tudatos munkaszervezésnek. A folyamatos visszajelzésnek és kommunikációnak olykor nagyobb a jelentősége, mint magának a produktumnak. A visszacsatolás módszere segíti a projekt megfelelő irányú haladását. A részfolyamatok, részeredmények ellenőrzése (mind a diákok, mind a pedagógus által), különösen eleinte, jelentős támogatás abban, hogy a projekt kivitelezése minőségileg, ütemezését tekintve is sikeres legyen.

A csoportosan tevékenykedtető oktatási módszereknél a legproblematikusabb a csoport együttes, illetve a benne dolgozók egyéni értékelése. A kérdés, hogy ki és miként tudja értékelni a csapatban dolgozók egyéni hozzájárulását a közös munkához. A projekt lezárásaként a folyamatban résztvevők együttesen értékelik a terméket és a kivitelezés folyamatát, módját előre meghatározott és gyakorta a munkafolyamat sajátosságaiból is menet közben adódó kritériumok alapján.

A csoport együttes eredménye a közös produktumban látszódik, az egyéni hozzájárulásokat pedig leginkább a csoport tagjai tudják értékelni – dokumentáció hiányában. Azonban a projektpedagógiának, ha azt a projektmódszernek megfelelően végzik, épp ebben van az erőssége. A projekt tervezésénél el kell készíteni a részletes munkatervet, amelyben rögzítik, hogy a csoport tagjai közül ki melyik részfolyamatért felelős, és mikorra kell elvégeznie a rá bízott feladatot. Mindezek után a munkavégzés folyamán projektnaplót, illetve portfóliót vezetnek, ezért a külső szemlélő, értékelő, azaz a pedagógus számára is transzparens, hogy ki mit végzett, miért felelős. Csoportos tevékenység esetén ellenőrzik tehát a munkamegosztás megvalósulását, a munkában résztvevők felelősségét, a végzett munkájuk minőségét, az erőforrások felhasználását, a csoport és a pedagógus elégedettségét mindezekkel kapcsolatban.

Az értékeléskor alkalmazhatunk súlyozott értékelési táblázatot (rubrikákat), amelybe már a tervezéskor bevezetjük, hogy a vállalt feladatok az elvégzési szintjük minőségéhez képest milyen hozzájárulási értékűnek számítanak a projektben és a csoport számára. Ez megkönnyíti a tanulók feladatvállalását, hiszen előre tudják, mit vállalnak, az pedig mennyit fog majd nekik „hozni” az értékeléskor. Mivel a feladatvégzési szintek is közösen meghatározottak, így előre megadott kritériumokhoz tudják viszonyítani és módosítani a munkájukat, illetve pontosan tudják, hogy mi számít sikernek.

A projektmunka végeztével értékelni kell a tantervi célok, a munkafolyamat során fejleszteni kívánt kompetenciák erősödésének, kialakulásának a megvalósulását, illetve annak sikerességét. A differenciált képességű tanulókhoz egyedileg kell, hogy illeszkedjenek a fejlesztő, elismerő értékelések (Hunya 2009).

A munkához, feladatvégzéshez való hozzáállás is bekerül az értékelési szempontok közé. Ennek megítélése több szempontot is felvet: egyrészről a diákok munkamoráljának szintjét, feladatvállalási kedvüket, illetve a tanár részéről azt, hogy a feladat kellően motiváló volt-e a diákok számára.

Az eredmény, a termékproduktum értékelésében már nem csak a kivitelezők vesznek / vehetnek részt, hanem a külső értékelők is: szülők, barátok, más tanárok, ismerősök stb.

Ha a tanulóknak nem sikeres a feladatvégzésük, akkor át kell tekinteni, hogy a célok kijelölése egyértelmű volt-e, az előzetes tudásuk, kompetenciáik megfelelőek voltak-e a feladatok elvégzéséhez, vagy kellően motiváltak voltak-e a munkára: a belefektetett energiát és a munkavégzésből származó eredmények arányát magukra vonatkozólag kielégítőnek érezték-e.