A központi végrehajtó

A központi végrehajtó inkább egy figyelmi rendszer, mint egy tár. Norman és Shallice (1986) kutatásai alapján kétféle figyelmi folyamat működik: az egyik az automatikus, amely rutinszerűen végzett feladatokhoz kapcsolódik, amelyek kevés figyelmet igényelnek, mert begyakorlódtak. A másik figyelmi rendszer az újszerű eseményekhez kapcsolódik, mely döntéshozatalokat igényel: ez az ellenőrző figyelmi rendszer (SAS – supervisory attnetional system). Ennek károsodása a figyelmi kontroll elvesztését jelentheti, azaz a cselekvéseink döntésében nem tudjuk a megfelelő stratégiákat aktiválni, alternatív megoldásokban gondolkodni, és célzottan figyelni a reakciókat kiváltani igénylő ingerekre. Ennek a figyelmi végrehajtó rendszernek a feladata a figyelmi fókusz fenntartása, azaz, hogy képesek vagyunk a folyamatban lévő feladatra koncentrálni (Baddeley 2010: 97). A központi végrehajtó feladata még a figyelem megosztása is:

Brown Tickner és Simmonds (1969) vizsgálataiban a résztvevőknek egy repülőtéri kifutópályán kellett lavírozniuk bójákkal kirakott kapuk közt, miközben egy másodlagos verbális feladatot kaptak, amely nem zavarta a vezetést, ha a kapuk elég szélesek voltak, azonban ha ez nem így volt, akkor a résztvevőknek problémát okozott, hogy eldöntsék, elég széles-e az adott kapu, hogy átmenjen rajta. A vezetés közbeni telefonálás veszélye tehát nem a kézben tartott telefonon múlik, hanem a figyelem megosztottságán, vagyis abban akadályozza a sofőrt, amire figyelnie kellene párhuzamosan (Baddley 2010: 98).

Ilyen megosztott figyelem az is, amikor a diákoknak prezentációval egybekötött előadást tartanak: a dián lévő képi és írott verbális információ mellett elhangzó kiegészítő akusztikus szöveg párhuzamosan folyó feldolgozási folyamatai akadályozhatják egymást, ha a diáról és az elbeszélésből származó szöveget is jegyzetelniük kell a hallgatóknak.