A projektpedagógia célja

Projektmódszert akkor választunk az oktatásban, amikor inkább a képességek, készségek fejlesztésének az elsődlegessége a meghatározó; a fejlesztési irány szerint válogatjuk meg a feladattípusokat, hogy a tanulók eljussanak a kívánt célokig; vagyis a pedagógus előzetes munkaszervezésére, a célok pontos meghatározására helyeződik a hangsúly; hogyan definiálják a feladatot, hogy az a kívánt tantervi eredményt elérje, és a szükséges kompetenciákat fejlessze.  A projektmunka végeztetésének lehet az egyik pedagógiai célja a közösség fejlesztése, a társkapcsolatok erősítése. Ilyenkor a fókusz még inkább arra helyeződik, hogy a differenciált képességekkel rendelkező tanulókat a felelősségek és a feladatok arányosan terheljék, hogy a tanulók egymás támogatásán keresztül kibontakoztathassák erősségeiket, és megtanuljanak / megtapasztaljanak nem ismert munkafolyamatokat, szervezési eljárásokat. A projektmunkának az egyik hátránya épp ebből eredhet, hogy nem minden tanuló ismer meg minden munkafolyamatot, munkafázist; mindenki abban gyakorolja magát, amiben ő egyébként is erős. A közösségépítést célul kitűző tevékenykedtetések során az előzetes munkamegbeszéléseknél a pedagógus jelenléte abból a szempontból lényeges, hogy támogatja a feladatelvégzések tervezési folyamatának kibontakozását, az időzítést, az ütemezést (attól függően, hogy mennyi idő szánható az egyes projektekre a tantervvel összefüggésben (Hunya 2009). A tanár segít abban, hogy a csoporttagok külön-külön végzett munkájából álljon össze a végleges projekt, azaz a szerepekhez és a feladatkörökhöz megfelelő felelősséget is társítsanak a diákok. Az egész projektért azonban a pedagógus felel.