Skip navigation

A fonológiai hurok

A beszédhangok, valamint az írott szöveg fonológiai kóddá alakításában, az elemek sorozatának átmeneti megtartásában játszik szerepet a fonológia hurok. A verbális rövid távú emlékezet része: átmeneti tár, amely egy verbális ismétlési folyamat működését feltételezi (Baddeley 2010). A verbális munkamemória tárába bekerülő információkat elhalványulás jellemzi, amit egy frissítő mechanizmussal egészít ki ez a munkamemória-alrendszer.

Jelentősége a nyelvelsajátításban mutatkozik meg: szavak megtanulásának a nehézsége, ha hasonlóak, illetve ha hosszúak. Ez könnyen kimutatható ismeretlen álszavak (értelmetlen hosszabb hangsorok) ismétlése teszttel. Összefüggést találtak a szó megértésének és elismétlésének képessége, illetve a szókincs fejlettsége között (Gathetcole–Baddeley 1990).

„Egy 5-6 éves gyerekek szókincsfejlődésével kapcsolatos kutatás (Gathercole–Baddeley 1989) azt jelezte, hogy ebben az életkorban valóban a fonológiai memóriának van döntő szerepe. Később azonban egyre inkább képessé válnak a gyerekek arra, hogy meglévő szókincsükre támaszkodjanak az új szavak elsajátításánál (Baddeley–Gathercole–Papagno 1998). Ezt abból lehet látni, hogy könnyebben megismétlik az olyan ismeretlen szavakat, amelyeknek a hangzása hasonlít létező szavakéhoz (pl. serkápanta), mint azokat, amelyek fonológiailag szokatlanabbak az anyanyelvükben (pl. strömpf). A jövőbeli szókincsszínvonal viszont jobban bejósolható a szokatlan szavakra vonatkozó teljesítményük alapján, aminek feltehetőleg az az oka, hogy ezeknek a szavaknak a megismétlésénél kevésbé támaszkodnak a meglévő szókincsre, és nagyobb mértékben a fonológiai hurokra (Gathercole 1995).

Hazánkban is alkalmazzák több nyelvi fejlettséget vizsgáló tesztben az álszóismétlésese tesztet. Ez megtalálható az iskolaérettséget mérő DIFER-teszt beszédhanghallást vizsgáló feladatai közt is. Az álszóismétléses teszt előrejelzi az idegennyelv-tanulás szókincsének az elsajátításának ütemét is (Service 1992).

Bár a fonológiai hurok evolúciós haszna a legnagyobb valószínűséggel a nyelv elsajátításában játszott szerep, úgy tűnik, a nyelvtani szabályok és az olvasási készség elsajátítását is segíti (Baddeley et al. 1998).” (Baddeley–Eysenck–Anderson 2010: 87)

Conrad (1964) vizsgálata alapján igazolódott, hogy amikor mássalhangzókat mutattak meg a vizsgálatban résztvevőknek, és ezeket fel kellett idézniük, akkor a fonológiailag hasonlító hangoknál jelentkeztek a hibák. Az artikulációs elnyomás vizsgálatban azt nézték meg, hogy ugyanez a hatás érvényesül-e, ha a mutatott mássalhangzók közben a ’the’ szót mondogatták a kísérletben résztvevők, és kiderült, hogy akkor nem jelentkezik az összetévesztés, tehát ha a szubvokális artikulációt megakadályozzák, eltűnik ez a fonológiai hasonlósági hatás (Murrey 1968).

A fonológiai hasonlósági hatás akkor érvényesül például, amikor egymáshoz fonológiailag hasonlító mássalhangzókból álló szólistát kell fejben tartani, mert ezeket nehezebb megjegyezni és elkülöníteni, mint az egymástól jobban eltérőeket.

A szóhosszúsági hatás azt jelenti, hogy a hosszabb szavakat nehezebb felidézni, mint a rövideket, de a fonológiai komplexitás még inkább befolyásolja a szavak megjegyezhetőségét (Caplan-Waters, 1999; Lovatt-Avons, 2001).

A munkamemória az életkor előrehaladtával egy ideig folyamatosan nő, ami az ismétlések számával, illetőleg azok minőségével van összefüggésben. Az új szavak tanulásánál tehát a fonológiai hurok az, amely fenntartja a szó fonológiai reprezentációját addig, amíg tartós emléknyom nem lesz a szóból az ismételgetések hatására. Így a munkamemória jelentős szerepet játszik a szókincs fejlődésében, a kognitív struktúrák kiépülésében. A hosszú távú fonológiai reprezentációk kialakítását tehát befolyásolja a munkamemória kapacitása, illetve ezek egymásra hatása fogja meghatározni a morfológiai, szintaktikai struktúrák kiépülését, illetve annak ütemét.