Skip navigation

10.1. Szociális kompetencia

A szociális kompetencia egy olyan motívum- és képességrendszer, amely nélkülözhetetlen a társas viselkedéshez, a társas alkalmazkodáshoz. A szociális kompetencia pszichikus elemeket (szociális, kognitív és emocionális) tartalmaz, az életkorral folyamatosan változik, formálódik. A társas viselkedésben a szociális komponens mellett érzelmi és kognitív komponensek is nagy szerepet játszanak (Zsolnai és mtsai, 2007). Az egyén társas viselkedésének megértéséhez szükséges annak a környezetnek a megismerése, amelyben őt ingerek érik, a környezeti hatások és az egyén kognitív folyamatai közötti összjáték határozza meg az ítéletalkotást és a viselkedést. Nem hagyhatók figyelmen kívül az egyén megismerési folyamatait és viselkedését befolyásoló érzelmi állapotok (Fiedler és Bless, 2007)

A szociális kompetencia fejlődését két tényező jellemzi: a szabadságfok növekedése (öröklött és tanult tényezők hierarchizálódása) és a proszociális viselkedés erősödése. A társas viselkedés biológiai alapokra épül - gondoljunk a kötődés biológiai alapjaira, vagy a személyiség biológiailag meghatározott jellemzőire -, de a társas környezettel való folyamatos interakciók, a szocializáció hatására az örökletes elemek mellett a tanult elemeknek egyre nagyobb szerepe lesz. A szociális kompetencia fejlődésére tehát öröklött és tanult komponensek egyaránt nagy hatással vannak (Zsolnai, 2008).

A szociális kompetencia multidimenzionális fogalom, több összetevő határozza meg. Az érzelmi kompetencia egyik fontos összetevője a stabil személyiségjellemzők, vagyis az extraverzió, érzelmi stabilitás és nyitottság, amelyek a kialakulásuk után már nehezen fejleszthetők, a nem és életkor függvényében alig változnak. A szociális készségek a fejleszthető összetevője a kompetenciának. A szociális készségek a specifikus társas viselkedésben fontosak, tanulással (megfigyeléssel, utánzással, megerősítéssel, ismétléssel) sajátíthatók el. A szociális készségeket tanulással (megfigyelés, utánzás, megerősítés) sajátítjuk el, a szociális készségek a megfelelő viselkedés alapjai, szituációfüggőek, befolyásolják a környezeti tényezők, elvárások és követelmények (Zsolnai, 2008).

A társas készségek differenciálódnak óvodáskorban, a gyerekek viselkedéseiben megfigyelhető a megosztás, segítségnyújtás, de a csúfolódás és a bosszantás is. 4-6 éves korban különbséget mutat a lányok és a fiúk társas készsége, a lányokra inkább a megosztás és a segítségnyújtás a jellemzők, a fiúkra inkább az agresszívebb viselkedésformák (Zsolnai és mtsai, 2007).