8.3. Énkép

Az éntudat kialakulása utáni következő lépcső az énkép kialakulása. A környezetünk ránk vonatkozó reakcióiból, értékeléseiből, visszajelzéseiből kezd formálódni az a tudásunk, hogy milyenek vagyunk (Kósa, 2002). Az énkép kialakulása hosszú folyamat, amely során az énkép egyre absztraktabb, differenciáltabb lesz. A differenciációval párhuzamosan a gyermek énképe egyre reálisabb, kevésbé pozitív lesz. Az énkép fejlődésének sorrendje az önfelismeréssel kezdődik, ezután következik az egyszerűbb viselkedésekkel, tulajdonságokkal történő önjellemzés, és óvodáskor végén, kisiskoláskorban jelennek meg az érzelmekkel átszínezett, értékelő önjellemzések. A nyelv fejlődése fontos tényező az énkép fejlődésében, mert a nyelv adja  a reprezentációk alapját (Harter, 1999). A személyes és birtokos névmások használata azt jelzi, hogy a gyermek biztonsággal elkülöníti magát a másiktól. Harter (1999) fejlődési modelljében az énkép kialakulásának három lépcsőjét írja le.

• 3-4 éves korban a gyermek önmagáról alkotott reprezentációi az énjének a megfigyelhető jellemzőire vonatkoznak, illetve néhány konkrét viselkedéssel írja le magát. Az énkép ebben az időszakban globális, általánosított jellemzőkből áll, például ha okos, akkor minden területen az. Az egyes jellemzők egymással még nem mutatnak összefüggést. Ebben a korban a gyerek még nem tud különbséget tenni a tényleges és vágyott tulajdonságai között, még nem képes a társas összehasonlításból származó információkat beépíteni az énképébe. Az énkép nagyon, mondhatni irreálisan pozitív.
• Az énkép kialakulásának második szakaszában a jellemzők már egymással összefüggő szerveződést alkotnak (pl.: jó és szófogadó, vagy rossz és nem fogad szót), az önjellemzésekben a jó és rossz közötti különbségtétel a meghatározó, viselkedések leírása helyett már általánosított tulajdonságokat használ. A gyerek még nem képes az árnyaltabb különbségtételre egydimenziós gondolkodásának köszönhetően, vagy jó gyereknek tartja magát vagy rossznak, nincsen még helyzetektől függő változatok az önjellemzésekben.
• Iskoláskorra az énkép differenciáltabb és reálisabb lesz, pozitivitása csökken. Az énkép különböző tulajdonságok egyre bonyolultabb szerveződése, megjelennek az önértékelési kifejezések. A gyermek önjellemzése egyre kevésbé a külső visszajelzés függvénye, a környezet minősítése internalizálódik.