Skip navigation

10.2. Szociális megismerés

Egy másik ember megismerése ugyanolyan kognitív folyamatokat feltételez, mint egy tárgy megismerése. Viszont maga az inger (másik ember) és az észlelő viszonya az ingerhez társas természetű, ezért a szociális megismerés folyamata összetettebb, többet hibázunk benne. A nehézségét az okozza, hogy rejtett, közvetlenül nem megfigyelhető minőségekre következtetünk, nincs objektív mércéje (pl.: mihez képest kedves valaki), ráadásul érzelmi állapotunk, hangulatunk, önértékelésünk befolyásol minket (Fiedler és Bless, 2007).

A szociális megismerés fejlődése lassú folyamat. A gyereknek először meg kell tudni különböztetni az ismerőst az idegentől. Az idegen félelmet kelt még kétéves kor körül is, de barátságos közeledésre a gyerekek hamar barátkozni kezdenek, különösen, ha az anya is jelen van. A háromévesek az anya jelenléte nélkül is hajlandók idegennel kapcsolatba lépni. A másikról képesek alapvető megfigyeléseket tenni (alacsony, kövér, fiatal, nő, stb.). Már óvodáskorban nagyok az egyéni különbségek, egyes gyerekek nyitottabbak, könnyebben barátkoznak, míg vannak idegennek nehezen megnyílók, visszahúzódók. A különbségeket leginkább a korai tapasztalatok, az anyával kialakított kötödés okozza. A biztosan kötődő gyermek az idegent fenntartásokkal kezeli, óvatosan méregeti, és ha az barátságosan közeledik felé, elfogadja a kezdeményezést. Ha az anya – gyerek kötődés gyenge vagy hiányzik, akkor a gyerekek azonnal nyitnak az idegen felé, fenntartás nélkül barátkoznak. Ha a gyerek kötődése az anyához ambivalens, a gyerek elzárkózik, nagyon nehezen oldódik fel, de később rátapadhat a felnőttre. Azok a gyerekek, akiknek a szülei barátságosak idegenekkel, könnyebben teremtenek kapcsolatot. Azok az óvodáskorú gyerekek, akiknek sok pozitív tapasztalata van családon kívüli felnőttekkel, szociábilisabbak, nyitottabbak voltak (Ranschburg, 2003).

A szociális megismeréshez szükséges, hogy a gyereknek egyes kognitív képességei működjenek, meg kell tudnia különböztetni az egyik embert a másiktól. A kutatások szerint a 6-7 hónapos csecsemők reakciója eltér a megfigyelt személyek életkora alapján, jól megkülönböztetik a csecsemők, gyerekek és felnőttek arcát. Az életkor mellett a nemet is hamar meg tudják különböztetni a gyerekek. A csecsemők már differenciálnak férfi és nő között, elsősorban még ruha és haj alapján. Az óvodáskorú gyerekek szociális megismerése a megfigyelhető cselekvéseken, külső fizikai tényeken alapul, még nem képesek belső tulajdonságokra következtetni (még a gyermeki realizmus jellemző a gondolkodásukra). Ebben az időszakban a külső megnyilvánulások és a belső gondolatok óhatatlanul egybe esnek, az emberek érzései és gondolatai megegyeznek azzal, amit mondanak. Nyolcévesen lesznek képesek arra, hogy szétválasszák a megfigyelhető megnyilvánulásokat a belső gondolatoktól (Ranschburg, 2003).