Skip navigation

2.3. Szocializációs színterek

Megkülönböztetünk elsődleges és másodlagos szocializációs színtereket a gyermek fejlődésében betöltött szerepük alapján. Az elsődleges szocializáció jellemzői (Solymosi, 2004):

  • Az élet első, legmeghatározóbb éveinek színtere.
  • Beleszületünk.
  • Azoknak a személyeknek a közreműködésével zajlik a szocializáció, akikhez a gyermek kötődik, vagyis a család.
  • A szignifikáns mások segítségével szerez a gyermek tapasztalatokat, sajátítja el a nyelvet, normákat, stb., értelmezi a világot.
  • A korai években tanultak később internalizálódnak, ez az alapja az egyén önazonosságának, identitásának.
  • A szocializációs folyamatban lényeges szerepe van az érzelmi köteléknek, a szignifikáns másokkal való kapcsolatot nem lehet helyettesíteni mással.
  • A tanulásban, az ismeretek, értékek, normák elsajátításában nagy szerepet játszik a szignifikáns másikkal való azonosulás.

Másodlagos szocializáció jellemzői:

  • Minden későbbi, a családon túli szocializációs tapasztalatot magába foglalja.
  • A szocializációs hatások közvetítői azok a személyek, akikkel az egyén kapcsolatba lép és hatással vannak rá, új viszonyulásokkal ismertetik meg.
  • Ezek a szereplők elsősorban pozíciójuk, szerepük révén kerülnek kapcsolatba az egyénnel, pl.: óvópedagógus, edző.
  • Az egyén egyes színterekben szerzett tapasztalatait generalizálja, kiterjeszti, személyektől függetleníti.
  • A színtereit megválaszthatjuk.