Skip navigation

2.2. Szocializációs elméletek

A szocializáció folyamatok sorozata, különböző fejlődési szakaszai vannak. A családban kezdődik, majd később intézmények, kortársak is részévé válnak. A szocializációs nézőpontok különböző pszichológiai megközelítésben vizsgálják a szocializációs folyamatokat és hatásokat.

Freud és a pszichoanalitikus elmélet: A kora gyermekkori fejlődést a veleszületett ösztönök szabad kifejezése jellemzi.  A gyermek viselkedése ilyen értelemben impulzív, ezért a szülők kontrollálják a gyermek viselkedését. A szülők megpróbálják megfelelő csatornába terelni a gyermek késztetéseit és energiáit, de a szülői tiltások óhatatlanul ellenállást és haragot váltanak ki a gyermekből, ezért a szülők figyelmének a fókuszába a gyermek indulatai kerülnek. A szocializáció célja, hogy a külső szülői kontroll belsővé váljon, kialakuljon az önkontroll képessége. A pszichoanalitikus elméletben az internalizáció, vagyis a belsővé tétel fontos fogalom, mert ezáltal épülnek be a szabályok, értékek, alakul ki a lelkiismeret. A freudi elméletben a szuperego a beépült kontrolláló szülő, míg az ego az az énrész, amely az önkontrollt gyakorolja, és próbálja elkerülni a fenyegető helyzeteket. Az internalizáció mellett az identifikáció, vagyis az azonosulás a másik fontos fogalma a megközelítésnek. A gyermek konfliktusa a környezetének az elvárásaival az azonos nemű szülővel való azonosulással oldódik fel (Maccoby, 2007; Cole és Cole, 2003). Az elmélet részletesebben, link: https://hu.wikibooks.org/wiki/Freud_%C3%A9s_a_pszichoanal%C3%ADzis

Erikson pszichoszociális elmélete: Az elmélet kiindulási alapja a freudi elmélet, de a fókuszában a normális fejlődés áll (szemben Freud neurotikus zavarok eredetét hangsúlyozó nézőpontjával). Az elmélet központi fogalma a fejlődés játéktere (Spielraum), amely az adottságok, emberi lehetőségek kibontakozását lehetővé tevő kölcsönhatások hatósugarának növekedését takarja, a személyiség egymással kölcsönhatásban lévő szakaszok során át fejlődik. A fejlődés szakaszait szükségletek és késztetések egy-egy újabb mintázata és a társas interakciók egyre tágabb köre jellemzi. A fejlődési szakaszok beköszöntével jelentkezik egy-egy krízis (eriksoni értelmezésben fordulópont), az adott szakaszban jelentkező dilemma (konfliktus) a társas interakciókban bontakozik ki. Az adott szakaszra jellemző konfliktus kedvező megoldása pszichoszociális erőt ad, míg a kedvezőtlen pszichopatológiai kimenetet eredményezhet. A fejlődés akkor mondható normálisnak, ha a pozitív kimenetelek, megoldások többségben vannak a negatívval szemben (Erikson, 1997). Az elméletről bővebben link: https://hu.wikipedia.org/wiki/Eriksoni_pszichoszoci%C3%A1lis_fejl%C5%91d%C3%A9selm%C3%A9let

Evolúciós megközelítés: A kötődéssel foglalkozó kutatások (pl.: Harlow vagy Bowlby) azt mondják, hogy az anya-gyerek kötődésnek, vagyis a legkorábbi szocializációs hatásnak, biológiai alapjai vannak. Az anyai hormonműködés kelti életre a gondozói viselkedést, ezen alapul a kötődési viselkedések megjelenése. Mind a gyermekben, mind az anyában olyan prediszpozíciók működnek, amelyek lehetővé teszik a gyors szelektív tanulást, például a hangok és arckifejezések felismerését (Maccoby, 2007). A kötődés egy jól fejlett szabályzórendszer az anya és a gyerek között, amely egyensúlyt teremt a gyerek biztonságigénye és a tanulási vágya, explorációs késztetése között. A szabályzórendszer kialakulása társas interakciót igényel, ami lehetővé teszi az egészséges érzelmi fejlődést (Cole és Cole, 2003). Bővebben linkek: https://hu.wikipedia.org/wiki/John_Bowlby, https://hu.wikipedia.org/wiki/Mary_Ainsworth

Viselkedésgenetikai megközelítés: Az eddig bemutatott szocializációs elméletek leginkább egyirányú folyamatként írják le a szocializációt: a szülői hatásra a gyermek reagál, és így fejlődik. A viselkedésgenetikai megközelítés szerint a gyermek genetikai adottságai hatással vannak a szülő-gyerek kapcsolatra, mert a környezeti hatások befolyásolják az agy fejlődését, különösen a neuroendokrin rendszerét, amely viszont a viselkedésre van nagy hatással. A gyerek viselkedése, képességei, temperamentuma nagyban meghatározzák azt, hogy milyen viselkedést mutat felé a szülő. Az adott szülői viselkedés eltérő hatással lehet például a különböző temperamentumú gyerekre, illetve a különböző temperamentumú gyerekek más viselkedést válthatnak ki a szülőből (Maccoby, 2007). Egy nehéz temperamentumú, sírós baba édesanyja fizikálisan és érzelmileg is jobban kimerülhet, elbizonytalanodhat az anyai szerepében, és ez visszahatva a gyermekre megnehezíti a szülő-gyerek kapcsolatot (Hajduska, 2008).

Bronfenbrenner ökológiai modellje: A modell szerint a fejlődés, különösképpen a korai időszakban, az aktív egyén és a közvetlen környezetének komplex, kölcsönös interakcióinak folyamataiban megy végbe. A közvetlen környezettel való interakcióknak rendszeresnek kell lenniük ahhoz, hogy hatékonyakká váljanak. Ezeket a tartós, közvetlen környezettel folytatott interakciós formákat proximális folyamatoknak nevezte Bronfenbrenner. A proximális folyamatok leginkább a szülő-gyerek, gyerek-gyerek kapcsolatban találhatók meg. A proximális folyamatok ereje, iránya, tartalma és formája szisztematikusan változik az egyén fejlődésének és a környezetének a jellemzői mentén. A proximális folyamatok csökkenthetik vagy kivédhetik a kedvezőtlen környezeti hatásokat a gyermek fejlődésére (pl.: a társadalmi helyzetből fakadó különbségeket csökkentheti az anya-gyerek interakció magas szintje (Bronfenbrenner, 1994). Az ökológiai rendszerek modellje összegzi azokat a külső társas – társadalmi hatásokat, amelyek hatást gyakorolnak az egyén szocializációjára. A társadalmi hatásoknak különböző szintjei vannak (Bronfenbrenner, 1994, 1999; Vajda és Kósa, 2005):

  • Mikrorendszer: Egyén életét közvetlenül befolyásoló tapasztalatok, a közvetlen kapcsolatok színterei, amelyek elősegítik az egyén bevonódását az interakcióiba. Ez a mindennapi rutinok, közösségi kapcsolatok színtere, pl.: család, óvoda, kortárscsoport.
  • Mezorendszer: A mikrorendszer rendszere, vagyis a mikrorendszer kapcsolati hálója, az egyén színtereinek a kapcsolata, pl: iskola-család viszonya. Azoknak a gyerekeknek, akiknek a fejlődésébe bevonódott az iskola és a szülő is, jobbak voltak a jegyeik, kezdeményezőbbek és függetlenebbek voltak a középiskolába lépéskor (Bronfenbrenner, 1994).
  • Exorendszer: Olyan színterek közötti kapcsolatok tartoznak ide, amelyek közül legalább egyben nincs benne az egyén, pl.: az otthon és a munkahely közötti kapcsolat a gyermek esetében. Az intézmények és hatóerők tartoznak ide, amelyek a mindennapi életet és a fejlődést indirekt módon befolyásolják, pl.: az óvoda és önkormányzat közötti kapcsolat csak közvetve befolyásolja a gyerek életét. Ide soroljuk még a tömegkommunikációt, amely szintén közvetve, a szülők, a család felé sugallt (gyakran téves, irreális) elvárásokon keresztül hat.
  • Makrorendszer: Az adott kultúra mikro-, mezo- és exorendszerének jellemzőit fogja össze. A kultúra uralkodó nézeteinek, ismereteinek, értékeinek, szokásainak az összessége, pl.: hogyan ünnepli a karácsonyt egy angol, illetve egy magyar óvodás.

1. ábra Bronfenbrenner ökológiai modellje

További részletek, link: https://en.wikipedia.org/wiki/Ecological_systems_theory

Feladat

Mutassa be a szocializációs hatásokat Bronfenbrenner modellje alapján! Mondjon példát az óvodást érő különböző szintű direkt és indirekt társadalmi hatásokra!