10.4. Agresszió

A frusztráció – agresszió hipotézis szerint a frusztráció agresszív tendenciákhoz vezet, és ha nem nyílik lehetőség nyílt agresszióra, megjelenik a harag. A tanulási és érési folyamatok eredményeként 7 hónapos kor környékén válnak a gyerekek frusztrálhatóvá. A frusztráció kiváltotta dühreakció kétéves korig irány és cél nélküli, a gyerek sírással, csapkodással, rugdosással, kiabálással üríti ki a negatív indulatait, adja ki magából a dühét. Másfél – két éves kortól a dühkitörések egyre inkább irányulnak valaki vagy valami ellen, ez már nem céltalan érzelem-kiürítés, hanem harag. A harag támadó jellegű, és a gyereket agresszív cselekedetre sarkallja. A gyermek agresszív megnyilvánulásait a szülők reakciói és érzékenysége alakítja. Mivel a nyílt agressziót a szülők nem engedik, megjelennek a szimbolikus formái, a nyafogás, duzzogás, dac, verbális és motoros ellenállás. A gyerek felméri, hogy az agresszió milyen formáját tudja a leghatékonyabban használni, azaz mivel tud a szülőnek legnagyobb fájdalmat okozni úgy, hogy lehető legkisebb legyen az ellenagresszió (Ranschburg, 1998).

Az agressziónak két fajtája jelenik meg a gyerek érésével: az instrumentális és az ellenséges. Kétéves kor körül megnövekvő instrumentális agresszivitás hátterében a birtoklásért folytatott harc áll, mivel megjelenik a tulajdonosi érzés a gyerekekben. Ekkor a gyerekek gyakran a birtoklás tényéért harcolnak, nem a játék kedvéért. Óvodáskorban csökken a birtoklásért folytatott harc, de nő a verbális agresszió, a csúfolódás, fenyegetés, kötekedés. Megjelenik a másikra irányuló ellenséges agresszió (Cole és Cole, 2003).