Skip navigation

5.3. A család rendszerszemlélete

A család rendszerszemléletű megközelítése a családterápiában vált elterjedtté. A családterápiáról információs az alábbi linkre kattintva találhatók. Link: http://www.csaladterapia.hu/csaladterapia

Az elmélet szerint a családi rendszer olyan egység, melynek jól megfigyelhető egyedi sajátosságai, működésmódja, szabályai vannak (Solymosi, 2004). A család működését befolyásolja a család nagysága, szerkezete, a tagok szerepe. A családi rendszer önszabályozó, amelyet saját szabályai irányítanak. A rendszernek két fő sajátossága van: 1) a homeosztázis, fenntartása, stabilitásra törekvés; 2) az új körülményekhez való alkalmazkodás. A család működését ennek a két funkciónak az egymáshoz való viszonya határozza meg (Herman és Berlin, 1997). A családi rendszer homeosztázisa azt jelenti, hogy minden család működésének megvan a maga optimális szintje. Ha valamilyen probléma miatt eltérnek az optimális működéstől a visszacsatolás révén olyan folyamatok indulnak meg a családban, amelyek a működés optimális, egyensúlyi szintjét célozzák meg visszaállítani.

A családtagok kölcsönös függésben vannak egymással, cselekedeteik hatással vannak a családban mindenkire, elkerülhetetlenül és kölcsönösen befolyásolják egymást. Cirkuláris okságnak nevezzük azt a jelenséget, amikor a kölcsönhatások rendszere miatt minden tag viselkedése oka és következménye is a másik viselkedésének. Más szóval, a rendszerben egy tagot érintő változás kihat a rendszer többi tagjára, pl.: egyik családtag megbetegedése, a gyerek iskolába lépése, a munka elvesztése (Solymosi, 2004).

A családi rendszer hierarchikus felépítésű, a felnőtteknek nem csak plusz jogaik, hanem plusz felelősségük és kötelességeik is vannak. A családi rendszer alrendszerekből épül fel, amelyek működése meghatározza az egész rendszer működését. Az alrendszerek:

  • Házastársi kapcsolat/ párkapcsolat: a család stabilitását, érzelmi klímáját a szülők közötti kapcsolat határozza meg. A konfliktusos, feszültséggel terhelt párkapcsolat a többi alrendszer működésében is problémákat okoz.
  • Szülő – gyerek kapcsolat: Az anya és apa egyik, illetve másik gyerekkel való kapcsolatát jelenti.
  • Gyermek – gyermek kapcsolat: a testvérek közötti kapcsolatok
  • Intergenerációs kapcsolat: Ha több generáció él együtt, akkor külön alrendszerként működnek a nagyszülőkkel való kapcsolatok.

A család olyan egység, amelyet határok választanak el a külső, társas világtól. A határok szabályozzák a ki- és bejövő információkat (pl.: nem árulják el, a nagyszülőknek, hogy hitelből vette a család az autót), megszűrik a családot érő negatív hatásokat (pl.: nem fogadják el a felajánlott hitelt, inkább saját erőből oldják meg az autóvásárlást), összetartják a családot, növelik a kohéziót (nem adnak másnak kölcsönt, mert családi nyaralásra spórolnak). A hatékony családi működéshez rugalmas, átjárható határokra van szükség. A hibásan működő rendszer lezárja magát, így védi törékeny belső egyensúlyát. A belső egyensúly védelmében, az egyensúly felbomlásakor valamelyik családtag betegsége vagy viselkedészavara jelenik meg (pl.: asztmás roham az egyik gyereknél, amikor a szülők közötti konfliktus kirobbanna) (Solymosi, 2004).