Skip navigation

3.2. Reagálás társas befolyásolásra

A szocializáció során a társas környezet különböző hatást gyakorol az egyénre.  Kelman (1997) ismert szociálpszichológiai tanulmányában a külső alkalmazkodás (felszíni változások, nyilvános alkalmazkodás a befolyásolóhoz) és a belső elfogadás megkülönböztetéséből indult ki. A társas befolyásolás három folyamatát különböztette meg:

  • Behódolás: Az egyén azért viselkedik az elvárt módon, hogy kedvező reakciót váltson ki a befolyásolóból. Célja jutalom elnyerése vagy büntetés elkerülése. A gyermek például gyakran csak azért pakolja el a játékait, hogy elkerülje a szülők helytelenítését vagy dicséretet kapjon érte. Sok esetben reagálunk így a befolyásolásra (viszonylag kevés hallgató készítene órai beadandó feladatot, ha nem járna érte semmi), csak abban az esetben káros, ha az egyén minden helyzetben kényszerűen igyekszik megfelelni a környezetének, aránytalanul nagy szükségük van a külső megerősítésre.
  • Azonosulás: A befolyás azonosulás útján való elfogadása eszköz a befolyásolóhoz fűződő kívánatos viszonynak, eszköz a viszonyban gyökerező önmeghatározás létrehozására és fenntartására. Ez a viszony többféle formát is felvehet, ezek közül az egyik a fentebb bemutatott klasszikus azonosulás, amely során az egyén olyan szeretne lenni, vagy ténylegesen az lenni, mint a befolyásoló. Ez a fajta azonosulás jellemző folyamata a gyermekek szocializációjának is, a szülők attitűdjeinek, viselkedésének, normáinak, értékeinek az átvétele a személyiségfejlődés lényeges része. A foglalkozási szerepek elsajátítása is ebbe az azonosulási formába tartozik. Az azonosulás annyiban hasonlít a behódoláshoz, hogy az egyén nem azért hajtja végre a kívánt viselkedést, mert az számára önmagában, bensőleg kielégítő, viszont abban különbözik, hogy az egyén hisz az átvett viselkedésben, és akkor is végrehajtja, ha a befolyásoló nem figyeli őt.
  • Internalizáció: Bensővé tételt jelent. Az egyén elfogadja és beépíti a saját értékrendszerébe a befolyásoló vélekedését.Azért fogadja el a befolyásolást, mert az egyezik az értékrendjével. Ebben az esetben a viselkedés tartalma a fontos, az egyén úgy véli, hogy a viselkedés elősegíti az értékeinek a maximális érvényesülését. A bensővé tétel általában nem változatlan formájú beépítést jelent, az egyén bizonyos mértékben módosítja a viselkedést, hogy bele tudja illeszteni a saját viselkedési rendszerébe, az átvett viselkedést hozzáilleszti a már meglévő értékeihez. Az átvett viselkedés függetlenedik a forrásától, az egyén sajátjaként ismeri el (Kelman, 1997). A bensővé tétel feltételez egy viszonylag kiforrott, stabil értékrendszert, ezért a kisgyermekkori szocializációban még nem jelenik meg.

Feladat

Olvassa el Kelman tanulmányát, majd mutassa be a három folyamat (behódolás, azonosulás, interiorizáció) előzményeit és következményeit!

Link: http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tkt/szocialpszichologia/ch06s05.html