11.4. Csoportjellemzők óvodáskorban

A gyerekek a csoportba kerülve újszerű módon viszonyulnak a kortársakhoz, mivel a kortársakkal való viselkedéshez még nincsenek kialakult viselkedéssémáik. Az interperszonális kapcsolatok mellett a csoportkapcsolat is lényeges szerepet játszik a gyermekek óvodai életében. Az óvodai nevelés kortárs csoportokban zajlik, a kezdeményezésre képes gyerekek számára vonzó inger a másik gyermek társasága, ez alól csak azok a kivételek, akik túl szorosan kötődnek az anyához, még nem tudtak annyira leválni, hogy értékeljék a kortárskapcsolatot. A másik gyerek utánzási modell és fontos önbemérési támpont az óvodás számára (Buda, 2005).

A gyermekcsoportnak két fontos sajátossága van:

• Normaszabó: Szabályt ad a gyereknek, az óvodás elfogadja, amit a többiek tesznek, utánozza őket. Az óvodáscsoportok normái, szabályai kívülről, irányított módon kerülnek be, ebben az óvodapedagógusnak van fő szerepe, ő emel ki viselkedésformákat, amelyeket normákká szeretne tenni. Óvodáskorban még nem jellemző a csoport ellenszegülése a pedagógus szándékának, nagycsoportban is csak feszültségoldó szabálysértések a jellemzők.
• Önbemérés: Kiscsoportosok esetében a megfelelő viselkedés még nem a közös norma hatásának köszönhető, hanem a gyermek a többiek viselkedésén méri le, abból következteti ki, hogy milyen viselkedést várnak el tőle. Később a társak már viszonyítási pontok a társas összehasonlításban.

Óvodáscsoportok dinamikája:

A középső- és nagycsoportban a csoportviszonyok differenciálódnak, megjelennek a különböző szerepek és rangok, de a csoportrendszer még egyszerűbb, mint az iskoláscsoportokban. Először a vezető szerepe alakul ki, a vezető szerepű gyerekek már rá tudják kényszeríteni akaratukat a többiekre - bizonyos mértékig. Összefogással a gyerekek ellensúlyozni tudják a normáiktól eltérő vezetői törekvéseket. Minden csoportban van néhány negatív csoportfigura, illetve marginális tagok. A gyerekcsoportok dinamikájára az alacsony érzelmi hőfok a jellemző, egyrészt az instabil interperszonális kapcsolatok miatt, másrészt a gyerekek érzelmileg még a szülőknél vannak lekötve (Buda, 2005).