Skip navigation

8.2. Éntudat kialakulása

Önmagunkat mások, a környezetünk tükrében látjuk, másokat csak önmagunk által, saját tapasztalatainkból következtetve ismerjük meg. Mind a társak, mind önmagunk megismerése bonyolult, kölcsönös folyamat. Az önmagunkról való tudás a saját magunkról szerzett tapasztalatok, ismeretek rendszere, segítségével határoljuk el magunkat a külvilágtól, másoktól. A csecsemő nem rendelkezik éntudattal, nem válik el az énje a körülötte lévő világtól, számára még nem létezik a tárgyi világ objektivitása, külvilág és ő diffúz egységet alkotnak. Az éntudat fejlődése, az én kiválása a diffúz egységből lassú, apró lépésekben végbemenő folyamat. Két fő iránya van a folyamatnak (Kósa, 2002):

  • Testséma kialakulása: A gyerek cselekvései révén tapasztalatokat szerez saját testére vonatkozóan, amelynek révén a csecsemőkor végére a cselekvés és a tárgy szétválik. Ebben a folyamatban fontos lépés a nyúlás képességének kialakulása 4-5 hónapos kor körül, amikor a csecsemő a látási és mozgási tapasztalatait össze tudja kötni, vagyis rájön, hogy amit lát, azt meg is tudja fogni. A mozgás, viselkedés szabályozásának fejlődése feltételezi a testséma kialakulását. Zazzo és Gesell, illetve Lewis és Brooks-Gunn vizsgálata a testséma kialakulásának a folyamatát elemezte. 

Feladat

Nézze meg az alábbi videót, és foglalja össze a kísérlet eredményeit a testséma, illetve az éntudat kialakulására vonatkozóan!

Link: https://www.youtube.com/watch?v=M2I0kwSua44

  • Társas kapcsolatok alakulása: Az éntudat kialakulásában lényeges szerepet tölt be a szülő, a gyermeket körülvevő személyek és a gyerek között kialakuló interakciók sora. A csecsemő a környezetében lévő személyekre van utalva, csak állapotjelzéseivel, leginkább sírással tudja kifejezni szükségleteit. A gyermek biztonságérzete, a környezetébe vetett bizalma nagyban azon múlik, hogy a szülő mennyire jól tudja értelmezni a csecsemő jelzéseit, mennyire válaszol az igényeire. Amikor a szülő reagál a gyerek sírására, próbálja megszüntetni a gyerek diszkomfortérzetét, egyúttal visszajelzést is ad a gyereknek, megerősíti abban, hogy érdemes jeleznie, mert kap rá reakciót. Ezzel nem csak a külvilágba vetett bizalmát alakítja ki a szülő, hanem a pozitív énkép alapjait is lefekteti (t.i. érdemes a külvilág figyelmére). A szülőkkel folytatott társas interakciókban (pl.: kukucs-játék, labdagurítás, fürdetés, pelenkázás, stb.) az aktív és passzív szerepek váltakozásával lassan kialakul a saját énje.