Skip navigation

8.4. Önszabályozás

Az önszabályozást több kognitív folyamat alkotja: kontroll, irányítás, tervezés. Az önszabályozás egyaránt vonatkozik az érzelmek és a viselkedés szabályozására. Az önszabályozás összefügg az alkalmazkodással, tanulással és a társas kapcsolatokkal. Az óvodáskorban tapasztalt gyengébb önszabályozás (figyelmi problémák, indulatkitörések, hiperaktivitás) esetében nagyobb a valószínűsége a későbbi rossz iskolai teljesítménynek, érzelmi és önirányítási problémáknak (Pontiz és mtsai, 2009).

Az önszabályozás két fontos jellemző együtteséből fakad: a válaszkészségből és a kontrollból. A gyerek válaszkészsége arra vonatkozik, hogy új, ismeretlen szituációban közelítő vagy elkerülő viselkedést mutat. A megközelítés azokra a gyerekekre jellemző, akik érzékenyek a jutalomra, az újdonságra, kihívásokra. Az elkerülés azokra jellemző, akik a fenyegetésre, félelemre érzékenyek, ezért az új helyzetekre visszahúzódással reagálnak. Ezen túl leginkább a szülő követelményeinek való megfelelés befolyásolja az önszabályozást. A szülői kontroll lehet pozitív, ebben az esetben a szülő irányító és támogató, amellett hogy koordinálja a gyerek viselkedését, melegség és elfogadás jellemzi. A negatív szülői kontroll a hatalomgyakorló és szigorú szülői viselkedésre vonatkozik. A pozitív szülői kontroll elősegíti az internalizációt, így a magasabb szintű önszabályozást (Dennis, 2006).