7.1. A gyermek mozgása, testi jellemzői

Az óvodások rendkívül mozgékonyak, elevenek. Maga a tevékenység okoz nekik örömet, illetve a viszonylag nagy agy oxigénszükségletét az arányaiban kisebb tüdő csak a sok mozgás segítségével tudja biztosítani. Ezért sok lehetőséget kell biztosítani számukra a mozgásra: futásra, ugrálásra, mászásra, hintázásra, stb. Mivel az óvodások minden tevékenységet teljes energiával végeznek, könnyen kifáradnak, de ez sokszor azzal jár, hogy a cselekvés leállításában fontos szerepet játszó gátló mechanizmusok nem működnek, a gyerek nem tudja magát leállítani, túlpörög. Ezért fontos, hogy az aktív, mozgásos periódusokat nyugalmasabb szakaszok kövessék (Tóth, 2008). Az óvodások nagymozgása fejlettebb, mint a finommotorikájuk. A nagymozgásuk egyre koordináltabbá válik, és az egyensúlyérzék fejlődésével képesek lesznek egy lábon állni és ugrálni. Az óvodáskorban a gyerekek már képesek egy-egy sportot elsajátítani. A finommozgásuk ebben a korszakban dinamikusan fejlődik, 3-4 évesen még nehezebben, görcsösebben mozgatják az ujjaikat, de nagycsoportos korukban már ügyesen vágnak, rajzolnak, be tudják kötni a cipőfűzőt. Az óvodáskor végén jellemző az első alakváltás. Sok gyereknél már óvodába lépéskor kialakult a kezesség, de óvodáskor végére mindenféleképpen ki kell, hogy alakuljon.