7.2. Értelmi fejlődés

Gyakran az értelem korának is nevezik az óvodáskort, mivel a gyerek már saját tapasztalatokkal és határozott véleménnyel rendelkezik a körülötte lévő eseményekről, történésekről, illetve a frissen kitágult világ eseményeit a gyerek nem csak megérteni, hanem megmagyarázni is akarja. Az óvodás teljes és egységes jelenségmegmagyarázó rendszerrel gondolkodik, nincs számára megmagyarázhatatlan, sajátos elméletképzéssel - amelynek a saját ismeretei és mindennapos tapasztalatai az alapja- ad értelmet és magyarázatot az új, ismeretlen dolgoknak (Fraiberg, 2005; Korsós, 1997).

Az óvodásnak kialakult világképe van, amelynek legfőbb jellemzője a mágikus gondolkodás. A világa tele van csodákkal, a történéseket a gyermek vágyai irányítják. A gyermek fantáziája élénk, világa tele van meglepetésekkel, bármi megtörténhet. Ennek azonban van hátránya is, amivel a szülők például az esti lefekvéskor szembesülnek, amikor a gyerek nem mer elaludni, fél, mert krokodil bújt az ágya alá, vagy manók vannak a szekrény mögött. A gyermek értelmi fejlődése még nem tart ott, hogy racionális érvekkel csillapítsuk a szorongását (nem szerencsés ilyenkor a szülőnek magyarázatokba kezdeni arról, hogy a krokodil nem őshonos Magyarországon, vagy hogy be se fér méreteinél fogva az ágy alá), ilyenkor legfontosabb, hogy megnyugtassuk (Cole és Cole, 2003; Ranschburg, 1998).

A hároméves gyermek gondolkodása egocentrikus, ő a világ közepe, az akarata irányítja a világot, vágyai és kívánságai varázslatos módon teljesülnek. Az intellektuális képességek fejlődésével a gyermek egocentrizmusa csökken, a világ közepéből a társadalomban betöltött helyére kerül, és bár önzése nem tűnik el, a vágyait hat éves korra összhangba hozza a valósággal (Fraiberg, 2005).

A gyermeki gondolkodás jellemzője még az artificializmus. A természeti jelenségekre adott gyermeki magyarázatok jellemzője, hogy kialakulásuk az embereknek köszönhetők, pl.: a folyók medrét emberek ássák, az eget emberek építették kőből. A világ tárgyai és jelenségei emberi módra működnek, az óvodás animizmusa, élőlényekre jellemző érzéseket, gondolatokat, szándékokat vetít tárgyakra, pl.: az asztalnak is fáj, ha nekimegyünk, a nap aludni megy, a felhő sír. A finalizmus sajátos óvodáskori magyarázat, gyakran megjelenik a gyerek oksági magyarázataiban az ok és okozat felcserélése, pl.: azért van sötét, mert alszunk, azért nő alma a fán, hogy megehessük. A gyermeki realizmus arra vonatkozik, hogy a gyermek számára az objektív tárgyi világ összemosódik belső szubjektív világával, azaz a saját szubjektív valóságában szereplő elemek mások számára is érzékelhetők. Az óvodás gondolkodása még egyszempontú, nem képes a decentrálásra (Cole és Cole, 2003; Korsós, 1997). A gyermek kognitív fejlődéséről bővebben, link: https://hu.wikipedia.org/wiki/Piaget_tanul%C3%A1selm%C3%A9lete