Skip navigation

12.4. Tanuláselméletek

A tanuláselméletek a tanulási folyamatot eltérő aspektusból ragadják meg, más pszichológiai nézőpontból közelítve írják le.

Behaviorista tanuláselméletek:

A behaviorista megközelítés a megfigyelhető viselkedést bontottan le inger-válasz egységekre. A tanulási folyamatok esetében is az ingerre adott válasz kialakulásának a jellegzetességeit, az asszociációképzés sajátosságait vizsgálták. A behaviorista nézőpont két fontos elmélete a klasszikus és operáns kondicionálás.

  • Klasszikus kondicionálás: Pavlov a kutyákkal folytatott kísérletezés közben figyelt fel arra, hogy a kutya nyálelválasztása már az étel látványától, vagy az ételt hozó személy látványától beindult. A kísérleti szituációt úgy alakította ki, hogy közvetlenül azelőtt, hogy a kutya megkapta az ételt, megszólalt egy csengő. A csengő – étel társítást többször megismételte, míg a csengőszó önmagában is kiváltotta a nyáladzást. Az étel mint feltétlen inger kiváltotta a feltétlen választ (a nyáladzást), és az ételhez kapcsolódó csengőszó mint feltételes inger a társítás után már önmagában is kiváltotta  a nyáladzást, amit feltételes válasznak nevezünk. A csengőszó után adott étel megerősítette a választ, de amikor elmaradt a megerősítés (étel), a válasz hamar elmaradt, azaz kioltódott. Pavlov azt is bebizonyította, hogy hasonló ingerek (pl.: sípszó) is ki tudja váltani a választ, ezt generalizációnak nevezte. Ennek az ellentéte a diszkrimináció, amikor csak a csengőszóra kap ételt a kutya, a sípszóra nem, így csak a csengőre adott válasz erősítődik meg, a sípszó nem vált ki választ. A tanulás a feltételes és feltétlen inger ismételt társítása, vagyis az asszociációképzés. Emberek esetében a klasszikus kondicionálás az érzelmi reakciók kialakulásában bizonyult jó magyarázóelvnek (Gondoljanak arra, mit éreznek a fogorvosi fúró hangjának hallatán.) (Tóth, 2008; Bernáth, 2004).


    Videó: https://www.youtube.com/watch?v=hhqumfpxuzI
  • Operáns kondicionálás: A pavlovi tanuláselméletet több kritikai is érte, leginkább azért, hogy a kutya csak elszenvedője volt a folyamatnak, nem aktív részese. Skinner patkánykísérleteiben az összes pavlovi elv megtalálható volt, de az állat aktívan részt vett a folyamatban, a pedál lenyomásával maguk alakították a folyamatot. LINK. Ezt a tanulási formát instrumentális tanulásnak, vagy próba-szerencse tanulásnak is nevezik. Thorndike effektustörvénye azt mondja, hogy a jutalmazott viselkedés a következő alkalommal nagyobb valószínűséggel jelenik meg, míg a büntetett viselkedés megjelenésének valószínűsége csökken. Így több próba után, lassan alakul ki a megerősített viselkedés. A kellemetlen ingerek (büntetés) esetében a megerősítés negatív jellegű, vagyis a viselkedést az inger elkerülése jellemzi. Pozitív megerősítés (jutalmazás) esetében lassabban alakul ki a viselkedés, de tartósabban megmarad a megerősítés elmaradása után, mint a negatív megerősítés esetében. Skinner formálásnak nevezte azt a folyamatot, amikor a bonyolult viselkedéseket apró, elemi egymásra épülő lépésekre bontott le, és minden jó irányba mutató lépést megjutalmazott. Szerinte így minden viselkedés kondicionálható, viselkedésformálással tanította meg a galambokat pingpongozni. Skinner eredményeit a programozott oktatásban érhetjük tetten. A tanítás folyamatát sok kis lépésre bontotta le, a következő lépés csak az előző sikeres teljesítése után lehetséges. A tanulók válaszait azonnal megerősítik, minden gyerek haladhat a saját tempójában. Erre tanítógépeket javasolt, ma a számítógépes programokkal lehet ilyen formában tanulni (Tóth, 2008; Bernáth, 2004).

    Videó: https://www.youtube.com/watch?v=D-RS80DVvrg

Szociális tanuláselmélet: Miller és Dollard elmélete szerint egy új viselkedés elsajátításához nem feltétlenül szükséges a spontán viselkedés megerősítése, a gyermek úgy is tud tanulni, hogy másokat megfigyel viselkedés közben. A megfigyelt tanulást jutalmazzák, akkor a gyereknél is nagy valószínűséggel megjelenik, míg a büntette viselkedést a gyerek nem reprodukálja. Az utánzás segítségével sajátítja el a gyerek a viselkedési modell nyújtotta magatartásformákat, cselekvési módokat, normákat, értékeket. A modellkövetés magasabb szintje az azonosulás (bővebben ld. 3. fejezet)

Alaklélektani megközelítés, belátásos tanulás: Az elmélet nem az inger-válasz kapcsolat kialakulását vizsgálta, hanem a problémamegoldásra helyezte a hangsúlyt. Köhler csimpánzkísérlete a belátás szerepét igazolta a problémamegoldásban.

Videó: https://www.youtube.com/watch?v=FwDhYUlbxiQ

Az, hogy a kísérletben a csimpánz belátta a cél és eszköz közötti viszonyt, azt bizonyította, hogy nem elszigetelt ingereket tanulunk, hanem ingerek összefüggését egy problémahelyzetben. Amikor az összefüggésekre rájövünk, amikor megtaláljuk a megoldást, „aha” élményt élünk át. Ha az oktatásra alkalmazzuk az eredményeket, akkor ki kell emelni a hibázás lehetőségét, fontos, hogy a pedagógus hagyja a gyereket próbálkozni. A pedagógus ne tálalja készen a megoldást, hanem szervezze úgy a tanulást, hogy a gyerek maga jöjjön rá a megoldásra (Tóth, 2008; Bernáth, 2004).

Információfeldolgozási megközelítés: A megközelítés a tanulást a bevésési, tárolási és előhívási folyamatokkal, valamint a memóriatárak struktúrájával írja le. Három memóriatárat különböztetnek meg (Tóth, 2008):

  • Szenzoros tár: A környezeti ingere felfogása a feladata. Itt a különböző érzékszervi benyomások változatlan formában kódolódnak. A benyomások 1-3 másodpercig láthatók itt, ha figyelünk az ingerekre, akkor az információ továbbjut a rövid távú memóriába, ha nem, akkor elhalványul.
  • Rövid távú memória: Az információk egységekbe szerveződnek a rövid távú memóriában, a kapacitása véges, 7 + 2 egység fér el benne, és csak rövid ideig, maximum 20 másodpercig. Az információk innen valamilyen bevésési, feldolgozási stratégia segítségével (pl.: ismételgetéssel) átkerülnek a hosszú távú memóriába. A felejtés útja a kiszorulás.
  • Hosszú távú memória: Befogadóképessége végtelen, többféle típusa van. A deklaratív emlékezetben tároljuk a tényeket, tartalmakat, információkat, a procedurálisban a készségeket, cselekvések kivitelezésének a módját. A deklaratív emlékezetet epizodikus és szemantikus részre oszthatjuk. Az előbbi az események tárolásáért, az utóbbi a fogalmak tárolásáért felelős. Az információkat hierarchikus fába, különböző kategóriarendszerbe szervezzük és tároljuk.

Az információt visszanyerési stratégiák segítségével tudjuk felidézni.

3. ábra A tanulás információfeldolgozási modellje Forrás: Tóth (2008): Pszichológiai a tanításban 139.o.

Humanisztikus tanuláselmélet: A megközelítés a tanulók iskolával, tanulással, pedagógusokkal, önmagukkal kapcsolatos vélekedéseit, érzelmeit, valamint a személyiség fejlődését helyezte fókuszba. A humanisztikus elmélet szerint az ember eredendően jó, és ha a környezet optimális, a gyermek fejlődése is megfelelő lesz. Maslow szerint a felnőtteknek az a feladata, hogy lehetővé tegyék a gyereknek, hogy a fejlődése során a maga választotta úton haladjon. A gyerek szükségleteinek kielégülése teszi lehetővé, hogy a gyerek a helyes utat válassza. Bővebben az elméletről: https://hu.wikipedia.org/wiki/Maslow-piramis

A humanisztikus pszichológia másik nagy alakja, Rogers a kliensközpontú (személyközpontú) pszichoterápiás megközelítésének mintájára írta le a tanulóközpontú oktatást. A sikeres oktatás alapfeltétele a pozitív, elfogadó és támogató légkör, amely a személyiség kibontakozásának az alapját teremti meg. Fontos, hogy a pedagógus a gyereket feltétel nélkül fogadja el, tartsa tiszteletben gondolatait és érzéseit. A pedagógusnak rendelkeznie kell az empátiás megértés képességével, hogy képes legyen a tanulók érzéseit megérteni. A pedagógus facilitál, megteremti a gyerek fejlődéséhez szükséges feltételeket. Mindez csak úgy működik, ha a pedagógus hiteles személyiség (Tóth, 2008).

Feladat

Feladat: Olvassa el az alábbi tanulmányt, majd foglalja össze, hogyan előzhető meg óvodáskorban a tanulási nehézségek kialakulása!
Link: http://epa.oszk.hu/00000/00035/00104/2006-06-mu-Farkasne-Lehetosegek.html