14. Zárszó: Kiégés vagy személyes fejlődés?

A pedagógusok munkája fizikálisan, érzelmileg és mentálisan is kimerítő. A pedagógusokra nehezedő felelősség és gyakran egymásnak ellentmondó elvárások között nehéz megtalálni az egyensúlyt. A pedagógusokat különösen veszélyeztető pszichés zavar a kiégés.

A kiégés, az egyik legnehezebben kezelhető krízis. Tartós érzelmi megterhelések, stresszek kapcsán fellépő fizikai, érzelmi, mentális kimerülést jelent. Jellemzői (Hajduska, 2008):

• reménytelenség,
• kimerültség,
• inkompetenciaérzés,
• célok elvesztése,
• csökkent produktivitás,
• negatív attitűdök (saját magára, másokra, munkára),
• empátiás készség beszűkülése,
• érzelmi kiürültség

Tünetei lehetnek testiek, biológiaiak (krónikus fáradtság, fejfájás, alvászavar), érzelmi életet érintő (érzelmi kimerültség, empátiás készség beszűkülése), de jellemző a negatív önértékelés, depresszív hangulat, reménytelenség érzése, csökkent teljesítmény.

A kiégés fő kiváltó tényezői (Hajduska, 2008):

• Sok frusztráció, nagy érzelmi megterhelés
• Túlzott elvárások, irreális célok
• Teljesítmény mérésének hiányoznak a kritériumai
• Alacsony jövedelem, megbecsülés hiánya
• Hosszú munkaidő, monotónia
• Visszajelzések, elismerés hiánya
• Bizonytalan társadalmi presztízs
• A szülők és a gyerekek megbecsülése is kétséges
• Korlátozott karrierlehetőségek

A kiégés szakaszai (Hajduska, 2008):

• Kezdeti lelkesedés (irreális, idealisztikus elvárások, túlazonosulás)
• Realizmus és egyensúlyteremtési kísérletek
• Stagnálás és kiábrándulás
• Frusztráció és kétség (a hivatás hatékonysága kérdőjeleződik meg)
• Apátia (a kihívások kerülése, erőfeszítések minimalizálása)

A kiégés prevenciója (Hajduska, 2008):

• Egészséges emberekkel való barátkozás
• Elkötelezett kollégákkal való kapcsolattartás
• Stresszcsökkentő, önsegítő technikák alkalmazása
• Környezeti stressztényezők megváltoztatása
• Önértékelés gondozása
• A szakmai szerepek, elvárások, meggyőződések időnkénti felülvizsgálata
• Személyes önismereti, terápiás út vállalása
• Szabadidő és magáncélú idő tartalékolása
• Reménység gondozása (feltöltődés, élményforrások biztosítása)

Az első fejezet azzal kezdődött, hogy Ryan és Deci (2000) öndeterminációs elméletén keresztül megnéztük, mi kell a gyermekek optimális fejlődéséhez. Ha most azokat a tényezőket akarjuk sorra venni, amelyek megvédik a pedagógust a kiégéstől, elősegítik a pedagógusok pszichológiai jóllétét, ugyanazoknak az igények kielégülését lehet felsorolni, mint az első fejezetben. A pedagógusok szakmai életében is a három alapvető emberi szükséglet kielégülése a meghatározó:

• Kompetenciaszükséglet: a szakmában való jártasság, a hozzáértés és hatékonyság érzése.
• Autonómiaszükséglet: a pedagógus munkájában is lényeges, hogy azt érezze, a cselekvéseinek ő a forrása, ő irányítja a folyamatokat, ő gyakorolja a kontrollt a vele történő események felett
• Valahova tartozás szükséglete: A jó szakmai közösség támogat, biztonságérzetet ad. Mivel identitásunk fontos része a szakmai énünk, az önmagunkról való gondolkodásunkra is erősen hat a szakmai közeg, erősítheti az önbizalmunkat.