Skip navigation

7.3. Az óvodások érzelmi fejlődése

Óvodáskorban a gyermekek még érzelemvezéreltek, nem tudják uralni érzelmeiket, indulataikat, szabadon kinyilvánítják őket. Ekkor kezdik elsajátítani saját és mások érzelmeinek értelmezését, 5-6 éves korra képesek bonyolultabb vagy ellentmondásos érzelmek megértésére. Ebben az időszakban kezdik megtanulni a saját érzelmeiket megfelelő módon kifejezni, megkülönböztetik az érzelmek átélését attól, ahogy azt kifejezésre juttatják (Vajda, 2014), például sokkal hangosabban sírnak a testvérekkel való konfliktushelyzetben, ha a szülő is jelen van, de vannak gyerekek, akik nagyra nyitott szomorú bociszemekkel és lebiggyedő szájacskával érik el, hogy a szülő mégiscsak megvegye a kiszemelt játékot.

Az egocentrikus gondolkodás együtt jár az önszeretettel. Az óvodások énképe pozitív, önmaguk felé irányuló szeretetük érhető tetten olyan kijelentéseikben, hogy ők a legszebbek, legokosabbak, legügyesebbek, stb. a csoportban. Az óvodákor végére az egocentrizmus csökkenésével az önszeretet jelentős része mások felé irányul, és kezd másokat is úgy szeretni, mint saját magát (Fraiberg, 2005). Az értelmi és erkölcsi fejlődés eredményeként 6 éves korban az óvodás már el tudja képzelni, hogy mit éreznek mások, vagy ő hogyan érezné magát hasonló helyzetben (Vajda, 2014).