Skip navigation

8.1. Az énről való tudás

Az önmagunkról való tudás, önmagunkra való reflektálás az emberi viselkedés egyik legfőbb jellemzője, alapvetően meghatározza a viselkedésünket, érzelmeinket és a motivációnkat. Az önismeret (erősségeink, gyengeségeink ismerete) az önmagunkról való tudás egyik fontos aspektusa, nagy szerepe van a társas kapcsolatok kialakításában, hosszú távon a személyes boldogulásunkban. A pozitív énképpel rendelkezők nagyobb akadályokkal szembesülve is sikerre törnek, míg az önmagukról negatívan vélekedőknek nehézségeik lehetnek a képességeik kibontásában (Leary és Tangney, 2012). Önmagunk észlelése segít minket a döntéshozásban, életünk fölötti kontroll kialakításában, de szükséges az alkalmazkodáshoz is. Az önmagunkról alkotott tudásunk önmagunk (képességeink és tulajdonságaink) észlelésén túl a másoktól kapott visszajelzések alapján formálódik. A kognitív megközelítés szerint az önmagunkra vonatkozó információk sémákba szerveződnek, és az énsémák alkotják a viselkedés alapját. Az énsémák különböznek komplexitásukban, nagyok az életkori és egyéni különbségek abban, hogy hány aspektus, azaz szerep vagy tevékenység képeződik le a sémában. Az aspektusok száma és összefüggései a személyiség érettségét mutatják meg (Swann és Bosson, 2010).